egy ismerős töténet, egy másik szemszögből

Gabó tollából fakadt...

"azer mijjenfasza ha ugy lehetne irogatni h

nem kene egy baszott filtert az agyadra huzni h vajjon miaz amit ideirhacc vajjon kik olvassak a blogodat vajjon o akirol eppen posztolni akarsz olvassae a blogodat. egeszen masok lennenek a naplok. egeszen mas lenne ez a naplo. ugye mijjen jo h mindenki oszinte es sohasenki nem mondd el semmit a masiknak ami fontos? joez a vilag enis imadom.

van egy srac meg van masikketto. megvan egy csaj aki dnek a csaja. tortent eccer h ezaharom sracmeg a csaj elmentek egy sorozobe csak h mujjek az ido. a ketsrac akkor latta eloszor d csajat. dumaltak meg minden. a csaj vegig ugynezett a ketsracra persze lopva h kb hejjbe leszopna mindkettot ha a barattya kimenne egy pillanatra es nemjonne vissza egy oraig. amikor szoba kerult h az egyik sracnak mennie kell a csajahoz meg aztan a masikis elindult akkor a csajnak tagra kerekedett a szeme es megkerdezte h neked van baratnod? aztana ketsrac ejjott es megallapitottak h nincs ezzel a csajjal semmigond leszamitva azt h szokasosan hihetetlen mocskosribanc mintahogy mindahany tizeneves aki csak faszt akar a szajaba dehamegkapja akkor megsikitozik h nem ugygondolta es nemakarja seggbese - ehh. joez a vilag enis imadom."

Nos, én erre mit mondgyak? :)

Kibontanám ezt a történetet... Én vagyok d és y, aki nem a csajom - hála az égnek - és nem is lesz az. Jó lett volna, ha nincs filter! Az érdekesebbé tette volna az eseményeket! Mindegy sokat tanultam a történtekből és így mondhatom, hogy megérte...

Az öszinteség egy olyan erény, amit lehet nem szeretni, de el kell ismerni, mert az egyetlen kincs, ami velünk marad, ha elveszitünk is mindent magunk kürül...
Y-nak adtam, sokat - többet, mint amennyit érdemelt! De annyit azér' mégsem, hogy rosszul érezzem magam. :) Nevetek a korpán, nincs helye a búza között!

Mi lesz a búzával, ha korpa közé keveredik?
- Semmi.
Csak felzabálják a disznók!

ezt még fiatalabb koromba mondtam elösszőr, de találó volt - így megjegyeztem...

Nem szeretek emberekben csalódni... ítélkezni sem, de gyakran van rá szükség! Örülök, hogy az én történetemet egy másik perifériából is láthattam. Így nem érzem azt a halvány bűntudatot, hogy nem adtam esélyt a bizonyításra. Elutasítottam, dacból - igazolt az idő - már tudom jogosan! Köszönettel tartozom! A lelkinyugalmamért...

A blogot olvastam, mert az első bejegyzés a céltalanságról és a felfoghatatlan hülyeségről szólt...kéaöbb aztán jött a fenti kezdet. Áh filter nélkül írni! Tetszik a gondolat - olvasom tovább és itt vagyok premier pláne! :) Ez már döfi, ilyen teleregény kell nekem, ami rólam szól...

Amit az első részben olvastam, megvetem, mert egy olyan zsákutcát látok benne, aminek nincs célja és nincsenek Istenei sem. Áldozatként el lehet veszni a harcban, de de feleslegesen sohasem... az már végkép pazarlás lenne!

Üzenetem!
Mosolyogni tessék, egy angyal fényképez...