2005. július 15-20. Bodrogolaszi. A ceglédi 144-es számu cserkész csapat tábora. Árterület a Bodrog partján, sátorban és sárban. Minden a természet adta lehetőségek kihasználásával megvalosítva. Ez egy teljesen más világ. És mindent megkaphatsz tőle, csak másképpen, vagy talán körülményesebben. De közvetlen kapcsolatban a természettel nincs is szükséged egy csomó felesleges dologra. Azt lesed, hogy mikor segíthetsz másoknak és nem csak te vagy így ezzel, hanem az egész tábor. Majd 30 ember. A Szittya törzs tagja vagy és segítesz a többi törzsnek is, ha teheted - ez a kivülállónak megmagyarázhatatlan dolog. Ezt valaki vagy átéli, vagy sosem értheti meg. És örülök neki, hogy megéltem ezt a csodát. Megismertem olyan embereket, akik igazán belevalóak. És ha Nimród ismét útrakelne, közülük választanék vitézt a küldöttségbe. Elmenekültem itthonról, súlyos dolgokat vonszolva magamban és megszüntek fontosak lenni. Az első nemzetséggyűlés, aztán minden ment a maga útján. Eveztünk. Beborultunk, de ez is egy élmény volt. Nem történt baja Árpinak sem, de azér jól be volt gazolva, amikor felborult a kenu. Era jóvooltából én kétszer is fürödtem. Bár az is inkább volt buli, mint gáz. Sok jó embert megismertem szegről végről, valakit mélyebben, valakit kevésbé. Köszönöm, hogy ott lehettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése