Ég veled!

Nem mindig halmoz a jó, hát most egy hamisabb fényű dologról kell feljegyzést tennem. Van, hogy az ember hátrahagy egyes elemeket az addigi életéből. Nem mindig önként, de végérvényesen. Rákényszerültem erre én is. Hála az égnek nem gyötör meg, mert még a töltet bennem van, csak tisztáznom kell.

Ami egyszer volt, újra nem jön el...

Quimby

Ez a tény. Elmúlt a színjátszó és Hegymagas. Minden, ami ezzel kapcsolatos volt. Keresek egy patakot és beleugrom a hűsítő vizébe és azt mondom - látod, nem csak az az egyetlen patak van kerek e nagy világon. Ez van, sosem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, de ami elvesz, azt nem erősíthetem önszántamból, mert a végén minden erőmet elszívja.

Ha könyökölsz
az italos pulton
És rágódsz a múlton:
csak szöszmötölsz!

Ildikó - Ég veled! Domb, a zamatos boraiddal, tőled is elbúcsúzom. Patak, te finom és mindig hűvösen simogató, ne búsulj, tán lesz, ki rajtam kívül megbecsül. Szigliget, a kortalanság örök védjegye, lesznek még fiatalok, kik gondolnak terád. És maradtatok ti, akik velem voltatok. Nem tudok mit mondani rátok. Elárultatok. Isten ti veletek is, én nem erőltetem, ha nincs szükségetek rám boldoguljatok nélkülem. Úgy gondoltam adtam nektek annyit ott, hogy nélkülem nem is lehettek ott. Hát tévedtem. Pf én ki naiv. Hát bizonyítsatok, hogy nélkülem is képesek vagytok a feltámadásra. Szimbolikus kifejezések, nem vagyok biztos benne, hogy értitek. De teljesen mindegy, mert ahogy mindegy voltam én is, úgy az érzéseim is semmisé válnak. Nem számított nektek és szerintem nem is tudtátok. Sajnálom.