love me two times baby

Most keltem, tea gőzölög az asztalon és leírom, azt ami eddig történt. Újra Erdélyben jártam. Álmomban te is ott voltál, persze csak külön, akik semmit sem beszélnek egymással. Ott volt az Ildi is, akire hasonlítani akartál és túlságosan egy hullámhosszon voltatok. Rumunyu maffiózók sakkban tartottak minket, te féltél, de Ildi tartotta benned a lelket és tőle érdeklődtem hogyléted felöl, mert a mi házunknak a ti szabadságotokért kellett közdeni. Aztán végül sikerült. Beszéltünk. Te kifordultál önmagadból, seggfej voltál és pont nem olyan mint azelött. És közeledtél hozzám. És a szörnyű az, hogy még így sem tudtam nemet mondani neked. Aztán felébredtem és úgy éreztem magam, mintha egy darab hiányozna a szívemből. Persze semmi baj nincs, még üti a ritmusát. Valmi eltört, vagy tudom is én.

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

forrás

Tegnap Doors emlékzenekar játszott a zépében, nagyon jó volt. Ahogy szolnak, az már a profizmus. Voltak helyes lányok, pontosan volt egy nagyon helyes. Gondolkodtam, hogy odalépjek e hozzá, hátha elmosolyodik és akkor már minden rendben. De azán amikor a pulzusom elkezdett emelkedni, belekortyoltam a vörösfröccsömbe és letettem bármi közeledésről. Mondtam magamban - nem kell itt a stressz, nincs kedvem itt, felesleges köröket felvállalni. Aztán még néztem egy darabig és végül elfordultam. Ebbe így másnap belegondolni eléggé hervasztó. Jól érzem magam, nincs baj, csak mi lesz ebből késöbb. Netán lesz munkám, akkor hatványozodni fog a dzsin, rum és viszki mennyiség, na és az éltető házi pálinka, amit megiszom. Mert akkor már nem is zavar, ha véletlenül megint egyedül fekszem le. Talán az a jó ebben, hogy nem jut eszembe az, hogy nincs kinek "jó éjt szerelmem" -et mondani és hogy egyedül kell ébredni. Persze a hétköznapok sürű kavalkádjában általában szoktam kívánni jó éjtet úgy általában mindenkinek, akit ismerek. De ebbe a kellemes érzésbe, hogy mennyi mindenkit ismerek és kívánok most nagyon sok embernek egysszerre szép álmokat benne van az a keserűség is, hogy nevén egyiket sem tudom nevezni. Egyre durvább aggodalom van bennem, a véletlen találkozás miatt. Nyár van, szabadság. A Depresszió koncert volt az első nagyon esélyes helyszín. Arra készültem, hehe mármint amennyire készülni lehetett, jól kikészültem - dehogy csak ellazultam egy picit. Szóval egyre inkább feszül a hurok. Ma ébredésemet követően nagyon elfogott az az érzés, hogy miért nem jelentkezik, miért nem ír levelet. Ez annyira rossz. Ha írna, akkor találkoznánk és talán látnám, hogy megváltozott és fabatkát sem ér és eltávolodnék tőle érzelmileg. De így, hogy az van bennem, amilyen velem volt, így ez nagyon gáz. Lehet az a taktika, amit nagyanyótól kapott, hogy ha nem látom, akkor nekem könnyebb. De én úgy érzem, csak úgy elfelejteni nem igen fogom, hacsak ki nem rugdossa valami tökéletes nő belőlem, akibe sikerül beleszeretni igazán - viszonzottan. Arra meg ilyen virtussal nincs sok esély.

Már elmultam húsz, még nem vagyok negyven
tudom hogy kell gyöztesnek lenni, de nincsen hozzá kedvem.

Bandi a hegyről

Azt sem tudom mi van nagyanyóval, meg a többi. De sebaj Dani talán az a helyes, ha ezek nem is érdekelnek. Mert sosem lehet tudni mi a valoság és mi az ami számodra a valoságot jelenti. De ma vasárnap van és tök jó, hogy nem kell sehova menni, egész nap nem találkozom senkivel, ezáltal nincs pulzus növekedés, meg hasonlok. És semmi olyan inger nem ér ami végett újra innom kéne. Szép kis nap ez a mai.