Tegnap kedvesemnél jártam, szakit játszottam. Azt játszottam, hogy értek a számítógépéhez. Végül is amit kellett azt meg is csináltam. Fontos az első benyomás, szép ruhát vettem, ilyen ifjú munkába járó köntösbe bujtattam magamat. Mint aki tudja mit akar és hogy merre tart. Végül is tudtam... Két ember szimpátiáját megnyerni és ezzel mindannyiunk életét megkönnyíteni. Ugye mennyire nem egyszerű az élet... Hogyha az embernek fia sörözik kedvese édesapjával, az anyukája pedig meginvitálja vacsorára, ott már nagy baj nem lehet. De! Minthogy szaki minőségben jártam ott, így nem volt benne az osztásban, hogy több vagyok mint barát. Vajon, akkor is így alakult volna?
6 megjegyzés:
biztosan!
ja és még vmi....ÉN IS NAGYON SZERETEM A FEJED!!! :)
szeretnélek épségben viszont látni egy hét múlva, ugyhogy ugy vigyázz!!! :)
pusza
Nálunk is valahogy így működik a dolog.Már vagy 8 hónapja:)
Remélem nem bánod vagy nem fogsz megverni érte: kitettem az olvasnivalók közé a blogod:)Tetszik,amit itt művelsz.
A www.szeress.freeblog.hu-n megtalálod:)
Ki ez a titokzatos vanhantro?
Great site loved it alot, will come back and visit again.
»
Megjegyzés küldése