jamman

Izé ja hát SkaLand! A színpad jól szólt. Az hogy nem hallottam magamat rendesen csupán egy kábelnek volt köszönhető. De amíg konkrétan nem jön oda valaki, hogy a faszér játszom mást mint a többiek, addig nem aggódom emiatt. Mondjuk azt, hogy családias volt. Hazajöttem és meglepődve tapasztaltam, hogy mintha elutaztam volna. Itthon a megszokott fasza idő, ott meg kiszámíthatatlan durvulás. Íme egy csepp Babilon. Összességében szociális fejlődésem harmonizálása végett kötelezően fel volt írva ez a pár nap nekem. Kell az néha, hogy ha pár napra is elvesszen az ember. Meg hát az is tök jó, ha szeretik.

Ami még hátra van! A hét viszontagságai, kimerülnek egy vizsgában és egy fellépésben. Ahogy kopibébi mondaná Tisztelet. Ja, de a zenét kikapcsolhatnátok már.

Amúgy visszatérve az előző posztok egyikére. Igen lehet, hogy nem leszek egytucat. Illetve valamelyest igen, de mellette adok is valamit, ami később sokat számít. És sérülést nem kívánok okozni. Majd meglátjuk, hogy az elkerülhető e. Ha rajtam múlik, márpedig sok minden – akkor nyugi, nem én leszek az aki miatt faszom pszichés bajaid lesznek.

Íme a mottó:

Tudatosan élj, de ragadd meg a napot.