A mai nap a jól megszokott melankólia lett úrrá rajtam, tisztelet a nagyoknak be is tettem a Funeral Albumot. Természetesen hátulról kezdtem hallgatni End Of The Road. Miközben hallgattam az jutott eszembe, hogy hiába minden, nem menekülhetünk a sorsunk elől, vagy az elöl, amire hivatottak vagyunk. Biztos ezt az a Cobain fiú is tudta. Szóval egy puffanás, majd egy koppanás. Száll a füst és kúszik a padlón valami ragadós piros színű anyag, amit csak egyszerűen vérnek hívunk... Pedig mennyi mindent tulajdonítunk neki. Az utolsó hatás ami ér nem más mint egy emberi készülék torkolati energiája és maga a töltény. Romantikus nem!
Tele vagyok vicces történetekkel, amik valójában nem is olyan viccesek, az emberi butaságról és szánalmasságról szólnak és arról, hogy mennyire jól érezzük magunkat a 'tudásunk' által kitalált mintákba belepréselve. Én kék vagyok, én úgy viselkedem mint a kékek. Te zöld vagy, akkor te biztosan úgy viselkedsz, mint a zöldek. És akkor megjelennek a színtelenek, akik borítják az egészet, majd jönnek okos minden színűek és megdöntik a színtelenek birodalmát és azt mondják - ti a színtelenek vagytok. Bekategorizálják, hogy milyenek is a színtelenek és ennyi. Vicces lehet a sors is pont így íródik odafönt.
Mindenki mindenféle! Én speciel tudom magamról, hogy se ilyen nem vagyok se olyan. Se szép se csúnya – vagy ugyanannyira szép mint csúnya. Se vicces, se mogorva fasz – vagy mindkettő egyszerre. És ezt sorolhatnám a végtelenségig. Szóval kár a gőzért, új lehetőség nincs.
Ez vagyok én és kész.
Tele vagyok vicces történetekkel, amik valójában nem is olyan viccesek, az emberi butaságról és szánalmasságról szólnak és arról, hogy mennyire jól érezzük magunkat a 'tudásunk' által kitalált mintákba belepréselve. Én kék vagyok, én úgy viselkedem mint a kékek. Te zöld vagy, akkor te biztosan úgy viselkedsz, mint a zöldek. És akkor megjelennek a színtelenek, akik borítják az egészet, majd jönnek okos minden színűek és megdöntik a színtelenek birodalmát és azt mondják - ti a színtelenek vagytok. Bekategorizálják, hogy milyenek is a színtelenek és ennyi. Vicces lehet a sors is pont így íródik odafönt.
Mindenki mindenféle! Én speciel tudom magamról, hogy se ilyen nem vagyok se olyan. Se szép se csúnya – vagy ugyanannyira szép mint csúnya. Se vicces, se mogorva fasz – vagy mindkettő egyszerre. És ezt sorolhatnám a végtelenségig. Szóval kár a gőzért, új lehetőség nincs.
Ez vagyok én és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése