2006/06/19

Büszke vagyok

Mostanában gyakran előveszem a régi írásaimat. Verseket napló bejegyzéseket és valami teljesség jut az eszembe. Valami akkor réges-régen elkezdődött és sok mindenről fogalmam sem volt, csak körmöltem róla, mert feszített belül és mindig bennem volt a tettvágy, hogy nagyot alkossak. Íme a múlt egy képe.
Könnyű magány

Tomboló szél töri szét a fák ágait
S elhalnak a szerte szét hulló darabok,
Vérzik a szíve a fatörzsnek
Ekkor a Föld is sóhajt egy nagyot.

Mennyi durva támadás döf nap-mint nap
A szív közepébe mélyen, majd forgatva.
A nemes igaz tiszta lélek,
Szorul a pengevégre.

Beteg világ a gonosznak kéje
Szegény jó bajos világ ez,
Ki orvosolja a sok hibát,
Aminek homályba folyik a vége.

Meddig cipeled szörnyű terhed
Azt a sok nyomorult beteg embert,
Kik nem találják otthonuk
S minden házhoz becsöngetnek.

Becsöngetnek, mert reménytelenek.
Szánakoznak, amiért becsöngettek.
Majd másnap újra csöngetnek
S az életük mélyen eltemetve.

Mennyi tehetetlen tenni tudó
Csak éppen a rossz felé futó,
Ott pihennek, ahol a part szakad
S magukkal rántják a másikat.

Hányan vannak, kik szerencsétlenek
És a sorsukért semmit sem tehetnek.
S az ajtóban áll a kincstelen,
Aki bármit megvehet…

A kincs az, amit belül őrzünk.
Hiszem: a Földön van elég.
Nehezen lehet rátalálni,
És ha megvan - az bőven elég.

2003. február 20.
Lohn Dániel
Ez történt 3 éve. Hihetetlen, hogy olyan dolgot írtam le, amiről fogalmam sem volt, hogy pár évvel később valaki megmondja és meglep vele... Ezek a klafa dolgok... Hehe ez hihetetlen. Köszönöm!

Ez meg egy másik világ. Talán tegnap hibáztam. Mert azzal, hogy magamat írtam, nem veszthetek el magamból semmit sem. Mert mindenben amihez közöm van benne vagyok. Na szép és akkor mindezek a régi írások a 'játszom' dilemmát is megoldják. Na még a végén bemutatom saját magamnak magamat és összebarátkozunk.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

I say briefly: Best! Useful information. Good job guys.
»