Megint kérlek, ne olvass. Nem érdekelhet, hogy mit ír egy szánalmas alkoholfüggő ember!
Újra itthon! Bárcsak ki sem mozdultam volna itthonról. De megtettem. Mert mennem kellett. Hogy miért? Hehe Mert jobban szeretek egy idegent magamnál. Ezt nem sok barátom van, aki megérti. Illetve nem a közhelyet érti belőle. Perpillanat nem jut eszembe semmi a múltból, ami ezt átívelné. Lehet írnom kell egy új verset, hogy megmagyarázzam az érzéseimet. Haj, ha tudnék sokat sírni. Vagy jaj netán tudnék élni jól, ahogy az emberek szoktak. Stoppos vagyok, egy durva lehetetlen élethelyzetben integetek a semmi közepén. Vegyél föl, mert el szeretnék menni. De nincs is út. Én vagyok egymagam, és sokan akik úgy köszönnek el tőlem, hogy megölelnek, és azt mondják – vigyázz magadra. Egy kivételével. Igen, hát szeretem őket, mert ez jól esik. Hiába várod a 'de'-t, most nincs. Becsüld meg, amid van. Ki tuja, holnap már ennyid se lesz. Légy az övék, ha a magadé már nem lehetsz. Hú de rossz ezt leírni... És átgondolni, hogy nem vagyok a magamé. Felmerül a kérdés – akkor kié vagyok!
Hobo sorai jutnak az eszembe – bűnös vagy – csak így spontán, de ez sem kifejező. Nem vagyok vesztes, mert sok ember szeretetét tudhatom a magaménak. Ez mámorító érzés. És tombol a de!
- Ki vagyok én? Kit szerettek? Azt aki ilyeneket ír, vagy azt akit a nappalok varázsos forgatagában látni véltek. Két ember vagyok, egy aki eljátssza azt amit látni szeretnétek – és ugyanaz aki nem mutatja nektek, hogy mit érez valójában. De ez akkor valójában csak egy. Tudom, ez hülyeség, mert ismertek jól. Tujátok mikor van rossz kedvem. Sokszor valószínű azt is tudjátok, amit én nem.
- Kívánom, hogy legyetek boldogok!
De nyugi nem itt van a vége!
Újra itthon! Bárcsak ki sem mozdultam volna itthonról. De megtettem. Mert mennem kellett. Hogy miért? Hehe Mert jobban szeretek egy idegent magamnál. Ezt nem sok barátom van, aki megérti. Illetve nem a közhelyet érti belőle. Perpillanat nem jut eszembe semmi a múltból, ami ezt átívelné. Lehet írnom kell egy új verset, hogy megmagyarázzam az érzéseimet. Haj, ha tudnék sokat sírni. Vagy jaj netán tudnék élni jól, ahogy az emberek szoktak. Stoppos vagyok, egy durva lehetetlen élethelyzetben integetek a semmi közepén. Vegyél föl, mert el szeretnék menni. De nincs is út. Én vagyok egymagam, és sokan akik úgy köszönnek el tőlem, hogy megölelnek, és azt mondják – vigyázz magadra. Egy kivételével. Igen, hát szeretem őket, mert ez jól esik. Hiába várod a 'de'-t, most nincs. Becsüld meg, amid van. Ki tuja, holnap már ennyid se lesz. Légy az övék, ha a magadé már nem lehetsz. Hú de rossz ezt leírni... És átgondolni, hogy nem vagyok a magamé. Felmerül a kérdés – akkor kié vagyok!
Hobo sorai jutnak az eszembe – bűnös vagy – csak így spontán, de ez sem kifejező. Nem vagyok vesztes, mert sok ember szeretetét tudhatom a magaménak. Ez mámorító érzés. És tombol a de!
- Ki vagyok én? Kit szerettek? Azt aki ilyeneket ír, vagy azt akit a nappalok varázsos forgatagában látni véltek. Két ember vagyok, egy aki eljátssza azt amit látni szeretnétek – és ugyanaz aki nem mutatja nektek, hogy mit érez valójában. De ez akkor valójában csak egy. Tudom, ez hülyeség, mert ismertek jól. Tujátok mikor van rossz kedvem. Sokszor valószínű azt is tudjátok, amit én nem.
- Kívánom, hogy legyetek boldogok!
De nyugi nem itt van a vége!
3 megjegyzés:
What a great site, how do you build such a cool site, its excellent.
»
Interesting site. Useful information. Bookmarked.
»
Nice idea with this site its better than most of the rubbish I come across.
»
Megjegyzés küldése