múltidéző

Versrovatunkat felfrissítjük egy picikét olyan versekkel amik egykor íródtak és nagy jelentőséggel bírnak. /milyen durva sok hasznos és leíró jelentése van ennek ebben a környezetben/

Az egyetlen pillanat

Egy gyönyörű dalból szól az ének,
Amiről a Föld szívei regélnek.
Fiú s lány, ma egymásra talál,
Megnyílik előttük, a mesebeli határ.

Egy szerencsés délután, vagy a napnak színes alkonyán,
De mindenképpen hűsben, ahol a szellő súg a fülben.
Támadt egy mély kapcsolódás, mi - már tudjuk- színtiszta vonzódás.
Vagy egy álom, amiből a valóság, nem ragad ki nagyon.

Keresve sem találnánk két tiszta madárkát,
Akik így tudnának dalolni, mint amilyen őket hallani.
Csak ülni, figyelni! Nesztelenül érezni.
Meztelen gondolataikban elmerülni… Ahj de jó!

Tisztán hallom a lélegzet fojtódását,
A hangszálak kínlódását, a levegővel.
Tágra nyílt szemekben csillognak az ízek,
Melyek elmerülni képtelenek, mert annyira nemesek.

Megérett a perc! A kieresztett fonalak összeolvadnak,
Egymás energiájával húzzák magukkal a testeket.
Amelyek cselekvésre képtelenek, csak engedelmeskednek.
A lélegzet elakad, a nyelés nehéz, kínos pillanat – de leszalad.

A világok rohannak, a két lélek egymásba olvad.
Megnyílnak a vonalak, magukba zárják a másikat.
Csak a szem, mi végig tiszta marad,
És búcsúból lop, mert ez az egyetlen pillanat.

2001-06-18
Lohn Dániel