szép vagyok

Na ma komolyat léptem. Igazából még most sem tudom, hogy helyesen tettem e. Majd kiderül, ha nem hát legfeljebb leszek 'egytucat'. Ingoványos terep ez, a lépéseim ingatagok és gyakran sodornak erre arra a hullámok. Amúgy a világ gyors nekem, rájöttem. Túl sok minden szart veszek magamra, amihez közöm sincs. Annyira fárasztó más balfaszságai miatt felelősséget vállalni és terhet felvenni. És emellett ott van még az ami a tőlem független, de mindenképpen velem kapcsolatos dolgok. Iszonyatos nagy marhaság olyan dolgokon stresszelni, amiken változtatni nem tudok. Nem könnyű játék ez, mert világéletemben ilyen voltam. De le kéne higgadnom kicsit mert most már kezd a dolog tétre menni. Anno milyen komolynak gondoltam a helyzeteket és mára meg csak gyűlik körülöttem és bennem a szar. Amire azt gondoltam, hogy tizenévesen, hogy milyen szörnyű önpusztító gondolat, az mára gyermeteg simogatásnak tűnik. Hatalmasodik minden. Nem könnyű, tényleg kell küzdeni. És ez még talán csak egy csekély szelete a tortának.

Éljed az életed és kussolj!

cukrot nem eszünk

Megint kérlek, ne olvass. Nem érdekelhet, hogy mit ír egy szánalmas alkoholfüggő ember!

Újra itthon! Bárcsak ki sem mozdultam volna itthonról. De megtettem. Mert mennem kellett. Hogy miért? Hehe Mert jobban szeretek egy idegent magamnál. Ezt nem sok barátom van, aki megérti. Illetve nem a közhelyet érti belőle. Perpillanat nem jut eszembe semmi a múltból, ami ezt átívelné. Lehet írnom kell egy új verset, hogy megmagyarázzam az érzéseimet. Haj, ha tudnék sokat sírni. Vagy jaj netán tudnék élni jól, ahogy az emberek szoktak. Stoppos vagyok, egy durva lehetetlen élethelyzetben integetek a semmi közepén. Vegyél föl, mert el szeretnék menni. De nincs is út. Én vagyok egymagam, és sokan akik úgy köszönnek el tőlem, hogy megölelnek, és azt mondják – vigyázz magadra. Egy kivételével. Igen, hát szeretem őket, mert ez jól esik. Hiába várod a 'de'-t, most nincs. Becsüld meg, amid van. Ki tuja, holnap már ennyid se lesz. Légy az övék, ha a magadé már nem lehetsz. Hú de rossz ezt leírni... És átgondolni, hogy nem vagyok a magamé. Felmerül a kérdés – akkor kié vagyok!

Hobo sorai jutnak az eszembe – bűnös vagy – csak így spontán, de ez sem kifejező. Nem vagyok vesztes, mert sok ember szeretetét tudhatom a magaménak. Ez mámorító érzés. És tombol a de!
- Ki vagyok én? Kit szerettek? Azt aki ilyeneket ír, vagy azt akit a nappalok varázsos forgatagában látni véltek. Két ember vagyok, egy aki eljátssza azt amit látni szeretnétek – és ugyanaz aki nem mutatja nektek, hogy mit érez valójában. De ez akkor valójában csak egy. Tudom, ez hülyeség, mert ismertek jól. Tujátok mikor van rossz kedvem. Sokszor valószínű azt is tudjátok, amit én nem.

- Kívánom, hogy legyetek boldogok!

De nyugi nem itt van a vége!

fáj a lábam

Nyina

Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.
Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.

Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Isten! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el.

Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.

Kiss Tibor

Fogyaszd hallgatva a Quimbytől!

Büszke vagyok

Mostanában gyakran előveszem a régi írásaimat. Verseket napló bejegyzéseket és valami teljesség jut az eszembe. Valami akkor réges-régen elkezdődött és sok mindenről fogalmam sem volt, csak körmöltem róla, mert feszített belül és mindig bennem volt a tettvágy, hogy nagyot alkossak. Íme a múlt egy képe.

Könnyű magány

Tomboló szél töri szét a fák ágait
S elhalnak a szerte szét hulló darabok,
Vérzik a szíve a fatörzsnek
Ekkor a Föld is sóhajt egy nagyot.

Mennyi durva támadás döf nap-mint nap
A szív közepébe mélyen, majd forgatva.
A nemes igaz tiszta lélek,
Szorul a pengevégre.

Beteg világ a gonosznak kéje
Szegény jó bajos világ ez,
Ki orvosolja a sok hibát,
Aminek homályba folyik a vége.

Meddig cipeled szörnyű terhed
Azt a sok nyomorult beteg embert,
Kik nem találják otthonuk
S minden házhoz becsöngetnek.

Becsöngetnek, mert reménytelenek.
Szánakoznak, amiért becsöngettek.
Majd másnap újra csöngetnek
S az életük mélyen eltemetve.

Mennyi tehetetlen tenni tudó
Csak éppen a rossz felé futó,
Ott pihennek, ahol a part szakad
S magukkal rántják a másikat.

Hányan vannak, kik szerencsétlenek
És a sorsukért semmit sem tehetnek.
S az ajtóban áll a kincstelen,
Aki bármit megvehet…

A kincs az, amit belül őrzünk.
Hiszem: a Földön van elég.
Nehezen lehet rátalálni,
És ha megvan - az bőven elég.

2003. február 20.
Lohn Dániel

Ez történt 3 éve. Hihetetlen, hogy olyan dolgot írtam le, amiről fogalmam sem volt, hogy pár évvel később valaki megmondja és meglep vele... Ezek a klafa dolgok... Hehe ez hihetetlen. Köszönöm!

Ez meg egy másik világ. Talán tegnap hibáztam. Mert azzal, hogy magamat írtam, nem veszthetek el magamból semmit sem. Mert mindenben amihez közöm van benne vagyok. Na szép és akkor mindezek a régi írások a 'játszom' dilemmát is megoldják. Na még a végén bemutatom saját magamnak magamat és összebarátkozunk.

Prostituált vagyok

Szóval mond meg bátran, hogy mit szeretnél és én legjobb tudásom szerit teljesítem azt. A mókamesternek akarsz látni az leszek, ha komoly ambiciózus impotens fasznak, hát még azt is eljátszom. Játszom, játszom, játszom.

„Azért játszom, hogy éljek.”

Ha őszinte lennék, akkor az nem tetszene. És lehet magamnak sem tetszene. Én vagyok, aki … most miért taglaljam, a Kincs. De jó! A titulus már felemel. De nem vagyok kincs, és még csak mókamester sem vagyok. Upsz, most fogsz csalódni bennem. Egy besavanyodott szánalmas alak vagyok, aki csak eljátssza a kedvedért azt amit látni szeretnél. Gondolj csak bele! A fantáziád kreált. Nem vagyok jobb nálad, és mégis ebben a pillanatban is olvasol... Nem hülyeség.

Játékon kívül! Köszönöm Dzsabba ezt a két napot, talán az életemet mentetted meg. És mivel nem játszom elárulom, hogy kurvára nem vagyok biztos benne, hogy érdemes volt. Mert ami késik, hát az nem is múlik. De most csak egy abszolút hálára tudok gondolni.

Na vissza a szerepbe.

Örülök neki, hogy rengeteg embert szeretek. Mert szeretve lenni jó. Érted ezt? Jó én sem! Látod mókázom és mit tudsz mindeközben rólam... semmit.

Szeress, hogy viszont szeressenek.

Vagy egy másik formában:

Szeress, hogy szeretve légy, mert szeretve lenni jó.

Na és most megtudtad a titkomat. Eljátszom, hogy ismersz jó! Rengeteget hibázom az életemben. Ezek olyanok, hogy belül rágnak. És leragad a szemem mindjárt. Megint úgy éreztem, hogy kártyavárként hullik szét az életem. Vicces mi? Nekem, aki még az életében semmit sem vesztett.

Tudd meg, hogy talán én is veszítek. Talán napról napra veszítek valamit. Talán magamat. És vissza az elejére, hát ki vagyok én. Szemem ragad, kialszom magam. Azt holnap meglátjuk a folytatást.

ki vagyok én

hali

ahogy irtam a blogodon, atirtam a szoveget egy kicsit lenduletesebbre.
igyekeztem megorizni a dal feelingjet, csak annyit modositani rajta,
amennyit szerintem neked az eletedben is kene modositanod:P

nah itt a vegeredmeny, amit egyelore nem tekintek veglegesnek, meg lehetne
hozza nyulkalni helyenkent:

----------8<----------8<----------8<----------8<----------8<----------

Vársz

izzadt álmodban arra ébredtél:
beléd vágnak a színek, vakít a fény
az illatok íze fáj a szájban
az istenek úsznak egy kis pohárban

mire vársz?

titokzatos mint a végtelen
van talán igazi szerelem
talán valahol van még egy másik lélek
talán visz hozzá út, talán ott az élet

mire vársz?

ébren már látod a valóságot, hogy milyen buta kis helyzet
szánalmas rabja lettél és a lényeget elfelejtetted
hogy te vagy az aki más, te lehetnél a megoldás,
ha leküzdenéd a félelmed, hogy mit hoz a folytatás

azota nincsen nyugtod sohasem
mégis élni próbálsz tünetmentesen
tényleg titokzatos mint a végtelen
a lélek sikolya a mélyben kegyet-

lenül fáj

mert csak ébren látod a valóságot, hogy tarthatatlan a helyzet
a saját börtönödbe zárod végleg menthetetlenül a lelked
hiszen te vagy az aki más, te lehetnél a megoldás
felejtsd el végre a félelmeket, mire jó, hogy mindig vársz?

szoveg: Lohn Daniel & Giba Jozsef

----------8<----------8<----------8<----------8<----------8<----------

udv

J

újra száll a szellem

"Te vagy a rajongom..." akkor most örömmel tudomásodra hozom, hogy nem haltam meg. A KíN zenekar volt, van, és lesz! Ezt alátámasztván egy vadonatúj demóval lepem meg a nagyérdeműt.
Mint a legtöbb nóta ez sincs befejezve, de töredékként már a demó fogalma mögé kategorizálható. Végtére is az van, amit én akarok. A hithű ablakok rendszer használói kedvéért mp3 formában került fel a szerverre. Fogyaszd egészséggel!

Vársz

egy új nap fordul veled az ég
más a szín és más a fény
az illatok sem a régiek
megtaláltak az égiek

de nincs megnyugvás sohasem
az élet próbál szüntelen
titokzatos ez végtelen
van talán igazi szerelem


csak hogy látod a valóságot, hogy milyen buta kis helyzet
valahol megragadtál és a lényeget elfelejted
hogy te vagy az aki más te vagy a megoldás
hiszen csak egy van aki tudja hogy mit hoz a folytatás

és csak vársz

Lohn Dániel
~2006.06.07

Természetesen van titkos versszak is, csak az eléggé nem passzol a hangulatba, de amennyiben úgy döntök, hogy a végére egy durván téli melankolikus számmá alakítom, akkor bele fogom tenni. De mivel most nyár van ezért most nyárslágerre van szükség. Ahahaha megvan a koncepció, ugyanazt a nótát csekély toldással eladom télen is meg nyáron is. Ez az igazi szabadság!

nemérfóbia ellen

Az orvosság csak receptre kapható. Kizárólag belsőleg alkalmazható!

Engedd meg, hogy számodra közhelyesen, de egy holivúdi filmből ollózzak be durván. Ez egy filmes világ és hát minek tagadni, az hogy itt másképp mérik a mekiben a kólát nem sokat nyoma latba. Az alap törvények ugyanúgy megvannak mindenhol a kerek világon.

A fordítás elég gagyi tudom, de ez van. Nézd meg a filmet, ha még nem láttad és ha láttad akkor sem árt. Pláne úgy hogy figyelsz is arra amit mondanak. Moulin Rouge!

C: Köszönöm, hogy hozzásegített az álláshoz.
S: Nincs mit. Toulouse-nak igaza volt, maga tehetséges. Remek darab lesz.
Mennem kell, nehéz napunk lesz holnap.
C: Várjon.
Kérem, várjon. Mikor együtt voltunk... Mikor azt hitte én vagyok a Herceg azt mondta szeret és tudni akartam...
S: Hogy igaz-e...?
S: Nem.
C: Értem. Igaznak tűnt.
S: Christian. Kurtizán vagyok. Elhitetem a férfiakkal, amit hinni szeretnének.
C: Én vagyok a hülye, hogy azt hittem, belém szerethet.
S: Képtelen vagyok a szerelemre.
C: Képtelen?
C: Úgy nem élet az élet!
S: Utcára kerülni nem élet.
C: A szerelem oxigén. Nagyszerű dolog. Felemel ahová tartozunk.
S: Ugyan már.
C: Szeress nagyon
S: Enni kéne
C: Szeress nagyon
S: Úgy menni kéne
C: Szeress nagyon
S: A szerelem csak egy játék
C: Mindenkinek van egy álma, az enyém te lettél.
S: Szép kedvesem úgy lehetsz, ha szép kis summát fizetsz.
C: Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat.
S: Ki nem fizet, hát nem szeret.
C: Nagyon kell, hogy szeress engem.
S: Bolond! A szerelem börtön.
C: Jó veled! Nagyon kell, hogy szeress engem.
Óh, bébi! Ha volna szíved.
S: Az ember azt hinné, elég volt már a szerelmes dalokból
C: Körülnézek, és látom, hogy nem így van.
Óh, nem!
S: Némelyek szerelem-börtönbe zárnák a világot
C: Mi rossz van abban? Azt szeretném tudni csak gondolj rám!
A szerelem felemel.
S: Szállj le!
C: És én lehozom a csillagokat az égből
S: A szerelem hülyét csinál belőlünk. Elcseréljük az életünket egy boldog napért.
C: Hősök leszünk egy napra.
S: Rosszul bánsz majd velem.
C: Nem igaz.
S: Én pedig részeges leszek.
C: Szeressük egymást.
S: Nem lehet!
C: Szeressük egymást. Ez tény.
S: Semmi sincs ami összetart.
C: Csak egy percet kérek
S&C: Egy napra hősök lehetünk, örökkön örökké.
Hősök lehetünk, örökkön örökké.
Hősök lehetünk,
C: Mert én örökké szeretlek majd.
S&C: Nagyon kell, hogy szeress engem.
Az élet oly szép, mert a világon vagy.

Nincs is több mondani valóm. Ebben ami kell benne van. Ja még talán annyi, hogy közkívánatra elérhető a csudálatos internet 1.0 verziójának köszönhetően a F I L M.

strange days

Nyelvem alatt izzó parázs,
három napig tart a varázs.

Jim Morrison

- Mit nekem három nap!

...ma élek holnap nem...

Jim Morrison

múltidéző dallamok a jelenben

Juj! Ez hatalmas... Betettem a Nulladik Változat lemezemet a hifibe. Az idejét sem tudom mikor hallgattam utoljára. És már nagyon hiányzott. Sokszor eljutottam odáig, hogy na akkor hallgatunk egy kis nulladikot, de amikor elkezdtem nézni a lemezeket semelyikhez sem volt igazán hangulatom. Most pedig így nagyon, és ugyanúgy élvezem mint egykoron. Szóval valami olyan érzés tért haza, ami már régóta csavargott odakint a nagyvilágban. Kóstolj bele a szövegi világba – azt hozzá teszem, hogy az énekes szövegíró magyar szakos tanár. Mondjuk úgy nem durván láttatnak a szövegek. Azt hiszem, hogy bátran mondhatom, hogy nagy hatással voltak rám ezek a szövegek a képi láttatás elérésében. És néhol a visszajelzések alapján és hát a saját megelégedésemre sikerült is jól.

Íme! (bár nem könnyű a választás)

Tested halvány

Tested halvány fénylő ékkövét
Fekteted a párnádon keresztbe
Minden zaj a szélben halld tovább még
Így múljon minden csendben el

Élünk... élünk
Félünk... félünk
Fénylünk... fénylünk

Élünk... élünk
Félünk... félünk
Fénylünk... fénylünk

Tested halvány fénylő ékkövét
Fekteted a párnámon keresztbe
Minden zaj a szélben halj tovább még
És múljon minden csendben el

Élünk... élünk
Félünk... félünk
Fénylünk... fénylünk

Élünk... élünk
Félünk... félünk
Fénylünk... fénylünk

Fenes Tibor

Amennyiben hallgatni is szeretnéd, kattints ide: nóta.

múltidéző hatás

(13:21:26) p: gyönyörű aza vers, ami a naplódban van
(13:21:33) p: sirtam is rajta egy kicsit
(13:21:41) p: azaz, h most sirok, mert most olvastam

múltidéző

Versrovatunkat felfrissítjük egy picikét olyan versekkel amik egykor íródtak és nagy jelentőséggel bírnak. /milyen durva sok hasznos és leíró jelentése van ennek ebben a környezetben/

Az egyetlen pillanat

Egy gyönyörű dalból szól az ének,
Amiről a Föld szívei regélnek.
Fiú s lány, ma egymásra talál,
Megnyílik előttük, a mesebeli határ.

Egy szerencsés délután, vagy a napnak színes alkonyán,
De mindenképpen hűsben, ahol a szellő súg a fülben.
Támadt egy mély kapcsolódás, mi - már tudjuk- színtiszta vonzódás.
Vagy egy álom, amiből a valóság, nem ragad ki nagyon.

Keresve sem találnánk két tiszta madárkát,
Akik így tudnának dalolni, mint amilyen őket hallani.
Csak ülni, figyelni! Nesztelenül érezni.
Meztelen gondolataikban elmerülni… Ahj de jó!

Tisztán hallom a lélegzet fojtódását,
A hangszálak kínlódását, a levegővel.
Tágra nyílt szemekben csillognak az ízek,
Melyek elmerülni képtelenek, mert annyira nemesek.

Megérett a perc! A kieresztett fonalak összeolvadnak,
Egymás energiájával húzzák magukkal a testeket.
Amelyek cselekvésre képtelenek, csak engedelmeskednek.
A lélegzet elakad, a nyelés nehéz, kínos pillanat – de leszalad.

A világok rohannak, a két lélek egymásba olvad.
Megnyílnak a vonalak, magukba zárják a másikat.
Csak a szem, mi végig tiszta marad,
És búcsúból lop, mert ez az egyetlen pillanat.

2001-06-18
Lohn Dániel

hát mindenesetre furcsa dolgok ezek...

Egy fontos gondolat fogalmazódott meg bennem a napokban. Lejegyzem, mert értékesnek tartom.

A párválasztás startkockájára állásnak a pillanatát modellezném, egy nők által közkedvelt élvezeti szer bevonásával. Ez maga a csiki torta – fincsi mi!?

Vannak a csoki torták, ilyenek is és olyanok is – mindegyik más egy picikét. És a nő tudja, hogy milyet szeret, vagy ha nem is tudja, de azzal tisztában van, hogy vannak tipikus nem tetsző csokitorták. Viszont a világ feneketlensége miatt rengeteg torta van, ami csábít.
És elérkezünk a kritikus pontra... Szemben találja magát a lány két (sok) tortával. Mindkettő gusztusos, és mindkettő kívánatos, de mégis van köztük egy hatalmas különbség.
Az egyik kókuszreszelékkel és finom dióval van meghintve tökéletes kompozícióban tálalva. Ami valljuk be ideális választás. Talán legbelül mindenkinek ez az álma.
A másik pusztán csoki torta, gusztusos és felkelti az érdeklődést. De amikor a lány közelebb lép, megpillantja rajta a nevét... Egy a sok közül, ami pusztán cukorsziruppal néhány szavas díszítéssel van tálalva.
És megszűnik a küzdelem, mert ezzel a gesztussal kilép az egy a tucatból. Nincs keresni valója a színpadon, mert ez személyre szóló megcímzett ajándék, annak a lánynak lett készítve akinek a neve rajta van. Más nem választhatja, mert személyre szólóan készült.

Van róla sejtésem, hogy a nők többsége melyiket választja. De ezt mivel nem vagyok nő nem osztanám meg. Viszont van egy újabb kedvelt lány a 'filmes világból', őt megmutatom.

szia

Na elkezdtem írni egy postot az előbb és kifagyott a gépem, de jó hogy frissítettem. Ezert most ékezet nélkül postolok, mert kicsit felbasz h egy fasza stabil rendszert lebasztam, egy stabilnak ígértre. Pedig nem hibáztam... legalábbis úgy csináltam mindent, hogy kell. Na szóval a lényeg h egy évesek lettünk a naplóval, ezt akartam leírni nagy ünnepélyes körítéssel. Ehelyett dühösen írom le. /nem érdekel mar semmilyen kényszer, csak had rúgjak be végre elégszer, én másnapos akarok lenni/ hat ja, én meg nem akarok most inni.

Gödörben jártam és Tibi, Bence, Zoli játszott, mintha konyhában lettek volna. Azért volt jó, mert …hát ezt hülyeség lenne kivesézni, gyere el, ha képes vagy hallani a zenét és akkor megtudod miért volt jó.

Nem csak az lehet fasza ami ordít

ez a mottó! Ja és

„amit elrontunk az koncepció”.

Közkívánatra lesz vers is meg minden ami szemnek szájnak ingere. Na jó az nem... de sok minden lesz. Na ennyi lett volna az eredeti post. Jaj most jutott eszembe hogy be kell gépelni... na várjál...

...na menjünk sorba...

Együtt

a kockák a padlón hevernek
a szék az asztalnál rendben betolva
a szoba félhomályában
nem mozdul semmi levegő
nyikorogva megnyílik az ajtó
a kisgyerek rohan elől
utána gondos anyja -
ki néz utána féltőn
a kocka várként őrzi a padlót
a székeken a család üli kőrbe az asztalt
a szoba megtelik élettel
a család otthon van

2006.05.03
Lohn Dániel

az alabbi is akkortályt íródott... szabadon, olyannyira hogy címe sincs

Az erdőt magam mögött hagyva egy tisztasra érve latom, hogy minden csupa fény. Az égi vad nyoma még friss. Idáig követtem, már nem lehet nagyon messze. Megindulok át mindenen, se élet se halál nem állhat utamba - megvan merre menjek. Minden perc ujj élet, mit az út adhat a tettre idő. Nincs szálka és nincs könny. Elhomályosítanak a borús fellegek. Látod, odakint tűz a nap. Így minden, ami kell a tied lehet.

Lohn Dániel

a nem ritka érzés, csak most nem annyira kellemetlen mert jo zene szol

Bluesban érzem magam

egy súlyos éjszaka
mélyen betakarózva
sötét szobában
egy dallamot dúdolok

távol van meg a reggel
kívánom – bárcsak itt lenne
de pihennem kell (mégis)
a másnap feladattal var

a nappalok unalmasak
az éjjelek fárasztóak
de aludnom kell (mégis)
mert tudom muszáj
(...still got the blues for you...)

2006.05.08.
Lohn Dániel

Ja tcs koncerten jártam a minap. Remek buli, az NM riporternője jól megnevettetett másnap a bugyuta írásával. Szegénykém nem ott járt. Na láttam egy kis srácot aki egy sio meggyel a kezében talpig feketébe felöltözve közelítette meg a koncert helyszínt, jó volt látni, hogy van ifjabb nemzedék. Persze az én kezemben sör volt. De hat jó az hogy tankcsapda koncertre azért mennek szörpöt ivó ifjak. Ja hát Laci megköszönte a melltartós lányoknak a csinosságukat, hat ja a szigeten ezt az ember természetesnek veszi, de a kis stadion magjában... hat oda se néztem. Lol /amint látod a utólag kitettem az ékezeteket/ Még az nagyon megfogott, hogy mennyire lokálpatriótaként léptek fel itt a fővárosban. Itt van három srác vidékről – Debrecenből... Szóval ez nem semmi. Mitől vidék egy város és mitől vidéki az ember?! Szóval fasza brigád ez csak így tovább!

neked írom a dalt

Lábam alatt képlékeny a föld... Ez talán egy SV idézet, de aztán az is lehet, hogy a memóriám formálta át ezt a dalsort. Hazaértem végre és az jutott eszembe hazafelé, hogy milyen jó ha depressziós az ember. Azzal meg tudja magyarázni azt a sok szart, ami a fejében tombol. Megfürdesz felöltözöl szépen, kivasalod az inged, ha olyan kibaszott nagy mázlista vagy mint én akkor az anyukád kivasalja neked. És kellemes illatfelhőben elindulsz honról. Aztán hazaérsz és leírod, hogy teljesen mindegy, hogy ki van e vasalva az inged. Hát nem vicces! Közben, míg te egymagad körmölöd az elektronikus naplódat a világ azt hiszi, hogy aki ilyen jól meg tud jelenni biztos rendben van... van ki mellé lefeküdnie és élvezi az életet. Puff ez a nem semmi. Csak úgy nem adsz lapot a féregnek. Jól csinálod! Ha nemlenél ennyire nyúl, de ezt megfogalmazhatod magadnak úgy is, hogy erkölcsös, bár ebből a világ manapság egy kukkot sem ért, akkor már rég kinyírtad volna magadat. De nem tetted meg, mert blues zenésznek tartod magadat és úgy érzed vár tőled még pár dolgot ez a világ. És kurvára nem érdekel, hogy a többiek mit csinálnak... Eddig ittál, de már a szeszt sem kívánod... mi tévő légy most. Marad ami eddig is volt/van/lesz álmodsz!

Álmodj szépeket – 'V' tudod majdnem mint a győzelem. De azért fontos, hogy végre részese voltam egy olyan versenynek, ahol a jobb győzött, vagyis az akivel szimpatizáltam. Ezúton gratulálok Magdi, még sok szépet adj nekünk kérlek. A jó Isten éltesse a határon túl élő igaz magyarokat!

légy szerelmes az életbe

Pont szombaton néztem meg a Holt kötők társaságát es vicces volt, hogy aznap történt minden... ezt a carpe diem részt még kiskoromban (talán általános suliba jártam még) kurvára nem értettem, kedves film volt, de most többet adott mint akkor...
és koppan, hogy múlandóak vagyunk és amint erre ráébredek... aznap este az esendőség rámnevet, hát az élet egy kibaszott nagy flanc. Aként teszek, ahogy épésszel az ember megcselekedné az életét. Ragadd meg a napot!

a harmadik

forrás: 20y.hu

blue river 2 órai kezdés, meglepő módon az emberek táncoltak... legközelebb találkozunk. Várhatóan egy új nótával!

Mindenki vár valamit

Mindenki (vár valamit)

reggel van felkelek én is kb néhány kávé
dél is elmúlik néha mire rájövök hogy valamire
használnom kéne a szám és használni a szememet
én nem akarok erről papolni de tudod a
szeretet
az nem egy olyan dolog mint a hírnév meg a
vagyon ami ha
könnyen jön könnyen megy és úgy nyom téged
agyon hogy
észre se veszed hogy szembe köpöd magad
vigyázz mer' aki szelet vet az viharokat arat

este jön az ital az energia hozzá egy üveg pia
kiüt a nyeregből hogy néha tényleg asz'se
tudom
ki a fene lehet vajon az a sok majom
akin a dolgok úgy mennek át ahogy a kés a vajon
van elég nagyfiú és van elég nagylány
van elég csatorna és van elég patkány aki
nem lesz képes továbblépni erről a pontról
rabszolgákat termel a média kontroll

mindenki vár valamit talán az élet az amit vár
mindenki vár valamit talán a halál az amit vár

hallom hogy csörög a kassza látom hogy az
ember massza
csak áll a sorban és az idejét bassza közben
asz'gondolja
mennyire klassz a legdrágább kötél hogy magát
egy divatos kampóra akassza
elnézést kérek de nekem tele van vele a faszom
hogy
nem számít már semmi csak a szájonbaszott
haszon az meg hogy
másnak az asztalára nem jut semmi kaja
az le van szarva az legyen az ő baja

a lélek tele van sírással
kompjúteres írással
programozott érvekkel
elpazarolt évekkel
a lélek tele van bánattal
a benned élő álattal
addig kell harcolni amíg élsz...

mindenki vár valamit talán az élet az amit vár
mindenki vár valamit talán a halál az amit vár
mindenki vár valamit talán amit talál azaz amit
vár

mindenki várvalamit talán a zene az amit
mindenki várvalamit talán a szöveg az amit
mindenki várvalamit talán az ütem az amit
mindenki várvalamit talán a hitem az amit
mindenki várvalamit talán az élet az amit vár
mindenki várvalamit talán a halál az amit vár
mindenki várvalamit talán az ütem az amit
mindenki várvalamit talán a hitem az amit
mindenki várvalamit talán a tömeg az amit
mindenki várvalamit mindenki kurva laza itt...

a lélek tele van sírással
kompjúteres írással
programozott érvekkel
elpazarolt évekkel
a lélek tele van bánattal
a benned élő álattal
addig kell harcolni amíg élsz...

szöveg: Lukács László

Szerintem nincs értelme sokat töprengeni azon, hogy megveszed e...
- ez gecijó.

senkivok

A minap képzeld szakadt az eső. Mi meg Óbudán vizsgázni voltunk és durván ronggyá áztunk volna, ha egy távos hallgató nem ajánlja fel, hogy a városba megy eldob minket. Hát én lehidaltam! Vannak még ilyen emberek?!

„Én nem festhetem át neked az eget,
De építek egy utat, és elhordom a hegyet.
Ó,Igen,igen, igen.”

...oh most már van miért élni... csak nehogy Tokaj hegy legyen az könyörgöm...

Megkezdődött a tíz után nagy sikerű Masszív sláger szlovák nyelvre fordítása. Egyenlőre meg a szótagszám egyensúlyba hozásával küzd A, de lelkesek vagyunk és meg csináljuk.

Po ďesiatej
večer človek už netúži po vodu
lebo keď sa slávnostne oblečie
potrebuje jeden pohár chlastu

Képzeld a legutóbbi próbán regit is sikerült játszanunk, hát durván sok oldalúak vagyunk. Én amúgy egy két számot bevállalnék regi stílusban. Annál érzékenyebb dinamikájú pengetést nem sok helyen talál az ember. Jó hát blúzt is játszanék, de hát az nehezen férne be a banda arculatába. Bár már készül egy nóta, ami kőkemény blúz alapokra épül lefedve jól ska ritmikával... hát legyen ötlet végigcsinálni. Ja és mondtam már, hogy megvan a jegyem az Eric Clapton koncertre?! Ismét köszönöm ezt a hatalmas születésnapi ajándékot.

Képzeld írt a szalagavatós táncpartnerem, hát meg az a lány akivel fogalmam sincs, hogy miként tudtunk olyan közel kerülni egymáshoz úgy, hogy semmi nemiség nem volt köztünk. Fura dolog ez... Valakit szeretsz és megosztod vele az ágyad is, a másikat meg ugyanúgy szereted és mégsem történik semmi köztetek. Van ennek így értelme?!

Néha egy idegen is jobb a magánynál

Lekéstelek a Razziában,
De folytatnom kell a rohanást,
Elötted jártam a Tilos az Á-ban,
Sikerült elkerülnünk egymást.
Elmentél a fogadásra nélkülem
Ma este is, a premier után.
Mondtad nekik, nem vagyok itthon.
Tudták, hogy hazudsz, tudták, hogy muszáj.

Rossz férfi vagyok, de mégis jobb sok lánynál.
Néha egy idegen is jobb a magánynál.

A tévénél ülök, töltök egy italt.
A sok zsenit, magamat is unom.
Lehet, hogy leugrok valahová,
Hogy ne kelljen egyedül innom.
Pár szó, régi meccsek, nők, autók,
Városok, ahová nem jutok el.
Miért élek veled? I love you so.
Amiről a barátom énekel.

Rossz férfi vagyok, de mégis jobb sok lánynál.
Néha egy idegen is jobb a magánynál.

Tessék itt maradtam neked, mint ez a dal.
Ahol senki sem ad, csak elvesz.
Ebben a korcs, kövér városban,
Ahol senki sem tud semmilyen nyelvet.
Ha ma is előbb érek haza nálad,
Mintha mélyen aludnék, úgy teszek.
Hallgatom, hogy leveted ruhádat,
S helyettem a párnát öleled.

Rossz férfi vagyok, de mégis jobb sok lánynál.
Akinek néha egy idegen is jobb a magánynál.

Zene: Póka Egon, Tóth János Rudolf, Tátrai Tibor

Szöveg: Földes László

Elizabethtown

Szóhoz se jutok, hát nem butaság... Annyira megteltem érzésekkel, hogy nem tudok mit mondani és késztetést érzek arra, hogy írjak. Csak ülök mindenféle gondolat kavarog a fejembe és könnyűnek érzem magam, a tucatnyi érzés közepén. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy az életem legtöbb és teljesebb történetei mellett egyszerűen csak elsétáltam. Persze vannak olyanok is amiket felfedeztem.

Egyetlen igazi kudarc… sem amiatt történt, mert vágytak rá.
A Brit Különleges Légierő mottója: "Akik kockáztatnak, nyernek."
Egyetlen apró zöld szőlőhajtás képes átnőni a betonon.
Az észak atlanti lazac véresre verekszi magát... hogy az árral szemben több száz mérföldre eljusson... mindezzel egyetlen célja van: a szex, természetesen.
És egyúttal... az élet.

Természetesen egy filmből idéztem. Kedvesem egy újabb filmjét volt szerencsém megtekinteni. Ne mosolyogj, ...bár mosolyogj csak biztosan jól áll. Mindenkinek jól áll egy önfeledt mosoly az arcán és mindenkire rá is fér amióta világ a világ. És hidd el nekem, hogy lesz Ő még az én kedvesem... ha nem is pont ő lesz az, de azért mi tudni fogjuk, hogy valójában ki más is lehetne...