hallom a hangodat

Valaki, aki vagy
/szerző: Tankcsapda/

Az egyik csábít: na gyere és üzekedj
A másik halkan annyit mond csak: én hiszek egy...
Akinek meg nem jut más, csak egy szál gitár
Lehet a gonosz maga, lehet angyal, aki köztünk jár

Mohamed, Devla, Buddha, Krisna, Jézus, hány van
Akinek egy az Isten, és mégis nélküle él
És ha nem gyújt lángot a félhomályban
A végén majd vakon oda ad mindent a semmiért

Ha mindig arra vár, aki az égből
Csillagokat ígér, hiába kel fel és jár
Ha aztán elindulni fél
És amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él, addig
Nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy(4x)

Az egyik arra csábít, hogy amíg élsz üzekedj
A másik mondja, de nem érti, mi az a hiszek egy...
Akinek meg nem jutott más, csak ez a szál gitár
Ha akarod gonosz, ha akarod angyal, aki köztünk jár

De amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él
Addig nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy(5x)

A szeretetét
Az a valaki, aki vagy
Leteszi eléd
Az a valaki, aki vagy
Beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy
Benned él
Az a valaki, aki vagy
Ugyan úgy remél
Az a valaki, aki vagy
Igen, beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy

nincs hír - csak neked

34. dal

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled

Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart

Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled

Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart

Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part

Presser Gábor – Sztevanovity Dusán

Darth darge

A macskajaj minden szívderítő tünetét produkálom - már nem vagyok ember. És igen ma meghallgatom a férfibánatot. A teám ázik, és nem vagyok biztos benne, hogy nem hányom ki ahogy lenyelem. De az életnek megvannak ezek az apró kis finomságai. Kell egy kis izgalom. A szóval semmit sem tudok. Ha sikerül leoltani a fejemben a lámpát és nem gondolkodom, akkor egész tűrhető. De egy hülye fasz vagyok, mert látod most is azt teszem.

Szóval olyan lehetetlen helyzetbe kerültem, ahol válaszút elé kell állítani a másik felem. Fos érzés, hogy egyáltalán szükség van erre. És a legszörnyűbb az, hogy ha véletlen jelentkezne is, akkor sem vagyok biztos benne, hogy bármi is változna. Illetve tudom, jól, hogy ha nekem támad, hogy miért tűntem el, akkor nem tudok tovább tolerálni. És ez gáz, gáz, hogy ilyen szituációkon spekulálok. És nem azon, hogy tündér bűbáj lesz és módot, lehetőséget biztosít arra, hogy magunk legyünk és tudjunk beszélni. Én nem kérek olyan sokat, vagy kérek? Már magam sem tudom.
... nem érkezett levél tőle. Ezt a csatornát is kipipálhatjuk. Félek ettől az egésztől. Valahogy minden más, de mégis valahol ugyanazt érzem. Az idő majd válaszokat ad a kérdéseimre. Nem tudom hogy lesz!

visszaszoktam

Rég voltam olyan állapotban, mint ma vagyok. Tudatosan, akarattal leittam magamat úgy, hogy ne legyek képben. Persze, ez amint a mellékelt ábra mutatja? nem megy! Ma olyan magányosnak éreztem magamat, mint egykor. És meglepő, mert ugyanúgy szar érzés. Ezzel a hiánnyal kapcsolatban eszembe jutott a magány, és az, hogy milyen egyedül lenni. Aztán persze hiába nem akartam gondolkodni, de eszembe jutott a szerelmem hiánya. Igen és itt mondod jogosan aztm hogy elbasztad... Hát ja bazdmeg.

A kék asszony él! Alakot változtat olykor, és megtalál!

Nem tudom mi lesz. Illetve egyet érzek határozottan. Nagyon oda kell figyelni magamra, mert egyszer kétszer háromszor megvád a szerencse, de .... mindegy.
Ma jó leragad a azemnem - jó éjszakát.

bazdmeg ne hargudj mocskos a szám

Mielőtt megkérdeznéd... igen be vagy baszva. Hosszú idő óta nem írtam így igazából. Volt idő, mikor rendszeres volt ez a szar, de látod... semmi sem állandó. Ez a ami nap izgalmas volt. Két kedves barátom jutott el a szakadék szélére, ahol majd meglátjuk, hogy az egyik lelöki a másikat, vagy összekarolkozva zuhannak le, vagy kézenfogva visszasétálnak a városba. Az idő mindenre választ ad!
Ma együtt ivott a négy kandúr. A Jaffában körbeültünk egy asztalt és beszélgettünk. Ma csodák csodája, senki sem mondta, hogy utál. Ez meglepő, mert amúgy eza dolog előszokott jönni. Aztán ez az amaz és egy szórakozóhely.
Kedvesemmel ma olyan hangon beszéltem, ahogy még nem beszéltem nővel!
- Szar beismerni, de én is csak egy idióta pasi vagyok.
Olyan kifejezéseket használtam, amik nem méltóak hozzám, illetve ezidáig nem kerültem olyan helyzetbe, hogy méltóvá tegyem őket. Valójában nem bánok semmit. Tudom, hogy fájdalmat okoztam, és azt is, hogy célba ért és fájt. De nekem is fájt, hogy ez történt és én sírtam megint. hehe én csak sírok ha már nem tudok mit tenni - ez van. Kedvesem, ma ezt mondta, hogy Ő ilyen meg olyan és így érzi jól magát és keressek mást, aki hozzám való...
- Ezt most higgyem el?
Csak állt előttem félve és próbálta megjátszani, hogy uralja azt a helyzetet, amit nem sikerült szerintem még a földön senkinek sem... Amikor szeretsz valakit és mégis valamiért azt akarod neki mondani, hogy menjen el... De közben tudod jól, hogy ha elmegy nincs miért tovább élned, mert csak Ő van neked ebben az életben.
- Jól látom?
Nem tudom mit hoz a holnap. Nem ismerek rá gondolni... Abban bízom, hogy egy összeborulásos bújás és szeretlek teljes ölelés odébb taszigálja a szívemre nehezedő keserű érzést.
Nem ilyen ez a lány! Én tudom, hogy nem mindegy mi történik... De képtelen vagyok megfogalmazni és a tudtára hozni, hogy léteznek más világok az egy világon kívül, méghozzá azon kívül amit ő él. Én, talán kívül élek egy saját világban... nem tudom. Az is lehet őrült vagyok. Ez egyre inkább aggaszt... Majd erről is mesélek, de ez nem fontos jelen pillanatban.
Tényleg leragad a szemem és arra gondolok, hogy vajon hagyja e a szerelemem, hogy elveszítsem... Nem finom érzés... Az Élet nem séta! Jó éjszakát...

mennyi a vége

Tegnap hosszú idő után ismét lehetőségem nyílt elmenni egy Nulladik Változat koncertre. Jó volt nosztalgiázni egy kicsit. A hangulat nem sokat változott, ja és az új lemez pár nóta után esélyes arra, hogy a decemberi Benczuros koncerten megvásárlásra kerül. Íme egy nóta, hogy ne maradjon szellemi táplálék nélkül a blogom, vagy mifeném.

Fáradt utcákon

A fáradt utcákon járva
A színek és az árnyékok játszanak nekünk.
Gyere velem a kapuk mögé! (a kapuk mögé)
Beszélni akarok neked,
Beszélni akarok neked,
Mert szeretlek.

Egy halvány mosoly az ég alatt,
Remegéseinkben vártuk a tavaszt.
Aztán elmegy a nyár is,
De te eljöttél,
Gyere velem a kapuk mögé! (a kapuk mögé)

Olyan vagyok én is, mint te,
Olyan magára hagyott.
Az éjszakák sötétek,
Ragyogjunk, mint a csillagok!
Egy pillanatban még háttal állok,
De fordulok én is feléd.
Minden világnak csak egy vége van,
De ez még csak a kezdet,
Ami épp most véget ér.

A fáradt utcákon járva
A színek és az árnyékok játszanak nekünk.
Ugye eljössz velem a kapuk mögé! (a kapuk mögé)
Beszélni akarok neked,
Beszélni akarok neked,
Mert

Olyan vagyok én is, mint te,
Olyan magára hagyott.
Az éjszakák sötétek,
Ragyogjunk, mint a csillagok!
Egy pillanatban még háttal állok,
De fordulok én is feléd.
Minden világnak csak egy vége van,
De ez még csak a kezdet,
Ami épp most véget ér.

Véget ér a kezdet (3)
Véget ér a kezdet, a kezdet a kezdet.

Nulladik Változat

szinuszos a f*szom

Azt hiszed most tök jó, azt a következő pillanatban minden megváltozik más irányba kerül a cél és távolodni kezdesz tőle. Mint mikor egy hullámvasúton robogsz egy amolyan szinuszhullám lefelé süllyedő görbéjén. A világot hó lepi el, mindenki megdermed egy pillanatra és mikor végképp leoltják a lápát, hogy teljes legyen a káosz borítanak rá egy kis olajfestéket. Mint amikor a kiábrándult ember akinek semmi affinitása sincs az életéhez nyugtatót vesz be, hogy lendületbe jöjjön – csak gratulálni tudok egyetlenem.

Annyi a haszontalanság az életben, hogy észre sem vesszük, ha valami értékes. Egy csomó töltelék kerül a malacbélbe, úgy hogy majd szép pukkan. Azt amikor a serpenyőbe teszed szétnyílik és deformált alakot ölt. Na ez történik velünk is. A sok gondolatunk lassanként eldeformál minket és vakká tesz.

... ha cigi helyett gumit vennék, semmi gondom nem lenne az életben …

Nincs vallás, nincs politika, nincs társ, aki képes lenne felnyitni az ember szemét. Az egyetlen projekt amiben az ember végérvényesen magára van utalva. Jönnek ön jelölt tanácsadók, - pont mint én - akik megmondják a frankót és te csak bólogatsz, és közben azon gondolkozol vajon vágja-e, hogy elvesztetted a fonalat, vagy hogy amúgy most mi is történik pontosan körülöttem, mert valamibe irtó mélyen belecsöppentem. Ezek a kihívások azok amikkel teljesen felesleges foglalkozni.

Ha valami érdekel, nézz utána. Ha valaki tetszik hódítsd meg, vagy veszítsd el örökre. Ha valami nem jó, ne csináld. Ha valami jó, csináld annál gyakrabban. Minden ilyen egyszerű, csak az életet okoljuk azért, ha valamihez gyávák vagyunk, vagy túl bénák. Az élet önmagában lófasz sem, csak egy üres vászon, ha valamit kezdeni akarunk vele, hát meg kell fogni az ecsetet azt had szóljon. A legkomolyabb műalkotás, és pont azért mert mindenki szabadon művelheti és ez az ami befejezhetetlen. amíg él az alkotó, a műve formálódik vele együtt.

Barátaim, éljetek Életet! Fessétek tele a vászonotokat újra és újra. Ami meg a formákat illeti, azt hagyjátok magatokon kívül.

Az utcán elfér a sok szemét, idebent a lélek lakik.

ma későn jövök

Ismét jelentkezem kulturális melléklettel. Szóval úgy alakult, hogy kezeim közé kaptam a Irvine Welsh Trainspotting című könyvét. Gondolom a filmet jól ismered és bizonyára tetszett is... Hát a könyvhöz képest semmi. Alapvető dolgok vannak elferdítve és kihagyva a filmből. Egy szó mint száz, ha tetszett a film el kell olvasnod a könyvet.

Az imént sikerült végre megnéznem az Amerikai história X című film alkotást. Összegezve nem az az agyatlan amerikai tinivígjáték, amit csak azért nézel, hogy bevágódhass a csajoknál, és hogy tippeket szerezz arról, mi megy manapság a csajoknál. Érted ezekben a filmekben nem divat a kabát le/fel segítés, meg a tömegközlekedési járműről való lesegítés, ezért ha bevállalsz valami hasonlót, a mai lányok úgy néznek rád, mint az ufóra. Viszont hamarabb célt érsz, ha valami egyszerű, de mégis frappáns, irtó bárgyú közhelyet bedobsz. Na de elkanyarodtam, lehet hogy ez lejárt lemez és tényleg ufó vagyok, de én most láttam ezt a filmet és ha nem láttad, hát nézd meg, nem fog csalódást okozni.

aurvaanyatok

Szóval ott ahol megszületett az összes kib***ott szánalmas kretén haljon meg. Mert ha hiszed ha nem, és nincs vita, mer5t ez az én naplóm nem igazság, amit ez a rabszolga csürhe művel, akik rendőrségnek nevezik magukat. Nem tudom elfogadni, hogy az ember kétezerhatban ne mehessen ki az utcára. Én nem vo,tam eben a városban és talán szerencse is, mert bizonyára a gebasz közepén tomboltam volna a méregtől, hogy mit képzel az elnyomó rezsim. Ha olyan szánalmas vagy, hogy a média maszlag vezérel és beveszed amit azok mondanak, akkor kérlek emeld meg a segged és takarodj ki az utcára, hogy lásd mi van odakint. És, ha úgy gondolod még az után is, hogy reális a kép, akkor nem tudok mit mondani, halj meg így egyszerűen, mert az ember azért több egy állatnál, mert képes mérlegelni, meg a többi olyan dolog amit a bölcsek leírtak helyettem. Én nem érzem magamat egy felbujtó „foci huligánnak” vagy mi a faszomnak, de valahogy ha akarom ha nem nem tusom elkerülni, azt hogy szembesüljek ezzel a rszararal.

Tokajhegyalja környékén jártam az elmúlt napokban és bíztam benne, hogy nem ilyen befejezése lesz a dolognak. De milyen dolog az, hogy egy kibaszott személy kisajátítja a magyar állami rendőrég teljes állományát és azok úgy cselekszenek, ahogy az óhajtja. Mielőtt valami agyhalott kommentálna nem azt mondom, hogy ezt vagy azt védik, hanem, hogy egyáltalán védik. Ezeknek a fasiszta mocskoknak a „KÖZBISZONSÁGOT” kéne fenntartaniuk.

Vidéken jártam és arrafelé az emberek nem a kibaszott farokméretükkel vannak elfoglalva, így nem is úgy néztek rám, hogy meg akarnak ölni és ez felemelő élmény volt. Na meg az útközepén Cseh Tomi Budapest éneklés magamban reggel úgy, hogy nem jött egy autó sem, na hát az is azt az állapotot idézte elő, ami számomra az ideális. Összegezve a Csárlitursz úgy volt fasza, ahogy volt. Maradandó élmény, még ha sokszor rámtört azon depresszió közeli állapot, hogy olyan magányos vagyok.

De hidd el nekem az, hogy „mi csak játszani jöttünk a földre” nem maga a megtestesült igazság. Én úgy gondolom, hogy az élet parancsok teljesítéséből áll. Miklószkázadostól hallottam, hogy Ő azér állt be a honvédséghez, hogy ne kelljen döntenie, és megcsinálhassa az, amit parancsolna neki. Valami olyasmi a véleményem, hogy igaza van.. és az Élet ugyanez!

Ja rég nem írtam és ha nem írom ezt a naplót az azzal jár, hogy felmerül bennem egy könyv írása. Igaz necces, mert hát mint tudjuk stílusom még mindig, de az élet és az ismert írókból képes vagyok egy új kötésű masszőrt alakítani.

Alvás

az élet értelme

Ha létezik olyan, hogy szép és jó, és úgy azoknak vannak fokozataik is, akkor a legjobb vagy legszebb szó takarja azt, amit leginkább kedvünkre valóként élhetünk meg. A teljesség, a szabadság, és a frusztrációk, gátlások, korlátok nélküli lét egy varázslatos érzés. És amikor ezt egy olyan emberrel éled át, akit szeretsz, akkor elönti a szíved az elégedettség.

- Hosszú volt az út, igen. Fáradságos és viszontagságokkal teli. De megérkeztem és társat találtam, és nem kell tovább egyedül mennem...

A hétvége, ami az életem eddigi legcsodálatosabb hétvégéje, rengeteg szépséget és apró örömöt rejt magában. Ennyi jó, hogy történhet az emberrel, azt nem is gondoltam volna.
Egy csapásra minden, ami eddig keresztezte utunkat a helyére került. Nincs veszekedés és provokáció. Harc, az igazságomért. Egyensúly van, ami úgy érzem közös letéteményből való. A fundamentum, maga a szerelem. Kaptam valamit ettől a lánytól, amit mi bizalomnak nevezünk és amit egy párkapcsolatban szerelemmé formáltunk. És ez kellett, hogy felszálljon minden méreg, ami sebezte a közöttünk levő érzelem gyűrűt.

Rettegtem attól, hogy nem tudok valamit feldolgozni, és védelemből elutasítom – meggyűlölöm. Ahogy, visszafelé is éreztem ugyanezt. De ezzel a „nexussal” egy csapásra feloldódott minden kötés. Ami fontos nekem, az fontossá vált neki is. Ami neki fontos, az többé nem úszik bele az én általam fenntartottnak vélt szférába. Minden a maga helyére került. Hálás vagyok a mindennek, hogy ezt megkaphattam, megérinthettem és lehetőséget kapok, hogy továbbra is élhessek vele.
- Azon leszek...

zárva, talán holnap

Ez a nap, amire azt szokták mondani, hogy bárcsak fel sem ébredtem volna. Lényegében semmit sem csináltam. Csak tettem a dolgomat. Meló és az elkövetkezendő dolgok számbavétele. A suli ahogy most látom, teljesen úgy működik már mint az ország. Vagyis sehogy. Rövid helyzet ismertetés. Nem engedtek felvenni két tárgyat, ezért beiratkozáskor kihúzatták velem. Így tankönyvet sem kaptam és semmit. Ma az ETR-en látom, hogy a vizsgára kijelölt tárgyak között szerepelnek... akkor kérdem én, hogy van ez? Most én idegeskedjek agyhalott törvényhozók és azok kényszerű csatlósai helyett... /Köszönöm, ezért is ti vagytok a felelősek./

Na mindegy rábólintok és elfogadom ami van... vagyis majd lesz valahogy, amikor meg arra járok rákérdezek. De vagy működik valami, vagy nem. Addig nekem miért kell találkozni bármivel is amíg az nem biztosítja azokat a dolgokat amire hivatott. Vagy szokjunk hozzá, mi diákok, hogy a dolgok általában nem működnek és ha mi is tenni tudókká válunk, akkor mi is félkész silányságra mondjuk rá, hogy készen vagyok! Nem értem én ezt...

Jönnek a sötétedések, és a hideg fázós reggelek. Ahogy tavaly rettegtem a téltől, hogy milyen lesz – egyáltalán túlélem-e, most ugyanazt érzem, csak másképpen. Tegnap a próbateremből kifelé láttam, hogy 8 órakor sötét volt... És végül is tavaly télen is jól éreztem magam. Bízom benne, hogy ez is csak egy vak lárma. Hajnalban ballagás az oskolába, na meg a tömeg és a rohanás. Asszem kell zene az arcomra, ha pénzhez jutok veszek olyat is – bár nem terveztem, de már egy ideje gondolkodom, hogy egy csomó ingertől megszabadítana.

Rettentő féregnek érzem magam a mai nap... képtelen vagyok túllépni magamon.
Bocs, most zárva vagyok...

talán ilyen vagyok

Lefeküdtem aludni, azt újra itt találtam magam... Ni csak, netán nem tudsz aludni Dani... hehe
Ma nem láttam éjszakai buszt, sőt semmilyen buszt sem. Egészen furcsa már. Bár az igazat megvallva herótom van az éjszakaitól. A múltkor a 931-es maradt ki jól, szóval a blahán dekkolhattam egy órát. És ami a legdurvább, hogy mostanában tök józanul keveredem az éjszakaihoz. Na és itt a kontraszt, az éjszakában mindenki részeg. Csak most vettem észre mennyire meghatározó az életünkben a szesz. Egyszerűen, aki éjszaka mozog az be van baszva. És a kivétel, mert van, az csak a szabályt erősíti. Durva dolgok ezek.

Épp az imént sikerült kiélesítenem éleztem első Virtuálisan futó oprendszerét. Izgalmas, az Ubuntumon csücsül egy ikszpé. Az igazat megvallva, a hangteljesítményére vagyok kíváncsi. Ha klafán pörög, akkor nekiiramodom a házi stúdiózásnak. Párhuzamosan a zenetanulással, az lesz aztán csak a finomság.

A minap láttam egy filmet – ilyen felvonulási téri vetítés egy multi jóvoltából.
Minden végzet nehéz
Nekem tetszett, és tökéletesen papírforma szerint alakultak benne a szálak. Néhol annyira, hogy a magam életére is ráismertem benne. hehe vicces dolog viszont látni azt ami egykor nagyon fájt és így utólag meg sem érted, hogy mi őrjített meg benne ennyire.

Na Drága Barátom igazad volt, azok a fellegek odébbállósak. Semmi sem konkretizálható, és stabil. Egyszer így máskor úgy... ennyi a történet. sok minden történt mostanában, úgy is mondhatnám pörögnek az események. Ugyanakkor valójában a fináléhoz értem. Várakozás van, mert még nincs vége a nyárnak, de a suli meg hamarosan kezdődik. Tehát inkább várom azt mint búcsúztatom a nyarat. Sosem volt a kedvenc időszakom a nyár. Akármennyire is próbáltam megtölteni tartalommal, mindig úgy éreztem, hogy a lemondások sorozata. Biztos, a mércémmel van a baj. De nincs panasz, mert idén azért voltak életszerű élményeim.

A tél a melankóliáé a nyár a lemondásé... majd idővel elválik, hogy mit kezdjek egyikkel másikkal. Bár a szépség mindegyikben ott rejlik és azt mindig meg tudtam találni. Teljesen a várakozás kisded izgalma éledt fel bennem. Ez furcsa érzés.

Tisztelet Faludy Gyuri bácsinak...

Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég -
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemt,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor a képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
és mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz,
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó -
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, s gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld, s megegyed -
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam neked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?

Hogyan nyújtsak néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

/Toronto, 1980/

Szállj!

Megint jeletkezem már öt óra is elmúlt. Úgy látszik „a hajnal feszült, a takaróm égben nézem a hajló fényt sikolt és zuhan át” - ez Nulladik Változat volt. Szóval igen jobb paszban vagyok mint tegnap. Mindez, talán a napos időnek köszönhető, vagy valami olyan dologhoz amihez halványlila gőzöm sincs – pl. a csillagjáráshoz. Kedvesem nem szívesen fogadja el, ha kiábrándulok az életből – igaza van, én sem tennék másként a helybében, ahogy nem is teszek, ha hasonló helyzetbe kerül. De most mint a jó szinusz gőrbe állíthatom, tök jól érzem magam. Ne ess kétségbe – még nem őrültem meg. Tudom mit írtam tegnap... De az, hogy tegnap kiírtam magamból, nagy terhet vett le a bállamról. Meg sokamindent kiírtam msnen is dzsiádzsónak. Szóval ma tiszta szívvel (tudattal) indítottam a napom – kébé nem számít semmi, csak az, hogy tudom én mit szeretnék. Illetve a mai nap nyámmogtam társaságom közreműködésével és íme megszületett a gyermek. Egy ölelés, egy csók és egy pillantás, amiből mindent megtudtam és amire már régóta vágytam. Annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy egyszer lent egyszer fent.
Na elköszönök, mert leragad a szemem. Jó éjszakát kicsim – látod ezt szoktam mondani. Tényleg tudtad, hogy már több int egy éve minden lefekvékor jó éjszakát szoktam kívánni? Barátoknak, családnak, mindig másnak. Julius óta viszont egyvalkinek és ennek nagyon örülök. Szóval örülj velem!

HelpDesk

Vannak olyan emberek akik a Drága Barátom megszólítással kommentálnak és nincs tudomásom róla, hogy kik lehetnek Ők. Meg sem tudom nekik köszönni.

Tipp!

Ha az Other opció alatt írsz hozzászólást, akkor meg tudod adni a nevedet.
Ja és ha aláírod a hozzászólást az is megoldás lehet.

Köszönöm!

bocs

Három óra van... mindenki halott. A partnerlisa msnen teljesen üres. Spem jött dögivel, meg munka ezt kifujt. Érdemes volt ezt a napot is megélni. Na jó nem! Kicsi letargia tört rám és hirtelen arra gondoltam, hogy lehet halnom kéne egy kicsit. Nincs momentán rossz kedvem, mert miért is lenne... Csak elfogott az érzés, hogy ha alszom, csak konzerválom a dolgokat. Lehetőséget biztosítok egy újjabb napnak, ami olyan mint a többi. Megfelelés, rohanás, külsőségek meg a sok szar amitől herótom van. Az vagyok ami és úgy ahogy. És Én vagyok az a srác aki nem fog ezzel sohasem megbarátkozni. Mindig baszni fog odabent az érzés, és sosem leszek képes más lenni. Nem én leszek az akibe beleszeretnek a lányok és nem én leszek az aki elégedett lesz önmagával. Ami vagyok, azt vállalom. Én leszek az aki kibaszott aranyos lesz és szeretni fog, mert ilyen vagyok. Mindenkit és nem válogatok. Annyi minden van amit még meg kéne tennem, de ma rájöttem, hogy nem az én pájám ez... Átadom valami rátermettebb arcnak a staféta botot, ott a bátyám, vagy akárki. Amit én még nem értem el, azt majd ő úgyis megvalósítja. Végül is, ami még hátra van az már csak átörökítés. Nevettem, sírtam – azt jó lenne most is, ugye kistesó – szerettem, szerelmes is voltam, zenéltem, írtam, tanúltam, fűztem, meg még miló egy fasza dolgot csináltam. Mit várhatok még az élettől... Ha tudod, szólj! Komolyan jelen pillanatban nem tudom, mi lehet még amiért érdemes lefeküdni, és aztán felkelni és újrakezdeni.

Amit elterveztem... Könyveket vásárolok (gitáros könyveket, zeneelmélet könyvet, meg a Wass Albert Hagyatékát). Meg veszek routert, hogy legyen Ricsibácsinak nete, hogy tudjon jól csajozni.
Ja meg fasza halk tápot, hogy meghittebb legyen az együttlét a számítógépemmel. Ja és mikrofont - ha már álványom van – hogy énekelhessek szabadon, hátha valami jó kisül belőle. Na és egy elektroaquisztikus gityó, hogy legyen min megtanulni végre gitározni.
Ez persze egy hosszú távú történet, nagyjából sorba írtam le, hogy miként tudom ezeket megszerezni.

Na, de tessék az emberi elme... találtam értelmet a dolgaimnak...

Ahogy hazajöttem az étkezőasztalon egy üres tányér fogadott és ez minden este így van... összeszorul a szívem. Úgy ennék már egyszer a családommal. Jaj pedig szoktam, de ez annyira megrázó, hogy mint egy hontalan sehonnai éhezem és az éjszakaira virrasztok. Közben, étellel és szállással várnak idehaza. Furcsa dolgok ezek.

És tudd jó passzban vagyok. Hallod Dani ott a távolban, nevess magadon. Van munkám, amiből azér pénzt is látok olykor. Van hol tanulnom, látjátok többre vittem mint gondoltátok. Van szerelmem, ez ami kifürkészhetetlen számomra. És hát ami a legfontosabb, van családom és vannak barátaim.

Ja és ne feledkezzünk meg tanítonk és mesterünkről sem... van Dr. Genya, aki szívébe zárta kicsiént. Ja és rok rok a nevem.

hangulatok

Az imént jutottam el 20yról csápgézára, pontosabban a Pridigy galériára. Az, hogy szarok a képek, mit sem számít már. Az annál inkább, hogy nem tudtam ott lenni. Vigasztal, hogy talán csalódtam volna bennük. Na vége! Kezdem kipihenni magam, kezdem látni mi fontos, érzem, ha hibázom és érzem, hogy tudok rajta változtatni. Igen hölgyeim és uraim, kijelenthetem – már nem sodródom. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki mellettem állt és áll, tudom nem könnyű az ilyet átélni, megélni és túl élni. De mint minden, ez is csak egy hangulat – ugye kicsim...

Tanulnom kell, még rengeteget. Mondjuk úgy, hogy elszoktam a társas élettől. Olyan dolgaim vannak, amiket magam sem tudtam, hogy vannak – illetve eddig nem voltak. Szóval bele kell rázódni. Én így védekezem. Pikkelyek helyett bunkó vagyok. Bár azonnal észreveszem, hogy pont nem jó, amit csináltam. Legutóbb egy kopasz fickót aláztam le – buzi vagy ha elviszed – beszólással. Milyen fasz vagyok... Pedig csak szólt, hogy ne hagyjuk az asztalon a telefonunkat, mert eltűnhet. Na de íme, ettől ember az ember – a következő feladat adott.
- Higgadj le Dani!

Köszönöm, hogy ezt így kapom.
Minden múlt és könnycsepp az orromon.
Minden nap egy ajándék szerelmem.
Ismét köszönöm, minden életem.

Előkerülnek emberek a múltból, barátok, jó barátok és megveregetik a vállamat, miközben így szólnak – Helyes Dani, jól választottál... És ebben a pillanatban annyi érzés és hangulat árad meg bennem és szóródik szét a térben, hogy öröm táncot jár a szellemem.
- Kezdek rájönni, mit jelent az az egy valami, ami az élet értelme... vicces mert nincs megoldás, csak egy hangulat.

HANGULATOK
ifj. gróf Bethlen Balázsnénak

Halljátok-e? a kékes hegygerincen
felharsant már az őszi hallali.
Ugye, nem tudtok most csapongó szívvel
rügy-pattanó Napkeltét vallani?

Pedig a sárga lomb: az is virág,
és a halálban lappang már az élet,
mely összeomló múlt-romokból éled.

Higyjétek el: csak hangulat az élet.

Higyjétek el: a nyári arculat,
s az őszi fák borongó arculatja,
csak hangulat, és újabb hangulat.

S higyjétek el nekem,
hogy a halálban nincsen veszteség,
hogy a halál csak újabb fordulat:

mert minden hangulat egy élet,
és minden élet csak egy hangulat.

Wass Albert

Te is genya vagy?

Peregnek a napok és zajlanak az események. A szinusz görbém már látom, hogy soha a büdös életben nem lesz egyenes, de jó ha ehhez hozzászokom, mert jobb az, ha kevesebbet várok, úgy minden mosoly egy ajándék. Eszem kedvesem sütötte ételt, iszom a reggeli teám, és azt kérdezem magamtól, hogy miért olyan piszok nehéz! Miért nem lehetnek a dolgok pusztán szépek, jók, rosszak vagy akármi. Bár az biztos, hogy ha az ember rendszeresen iszik, akkor másnap nincsenek ilyen kételyei – Szomorúság költözik a szívébe és boldogság, amikor végre újra ihat. Mondjuk úgy, a váratlan lelkiállapotokat ki lehet egész jól küszöbölni.

Harc az élet komám!

Vannak olyan dolgok, amit pusztán őszinteséggel, figyelmességgel, áldozatkészséggel nem lehet megoldani - sajnos. Nem tudok valakiből jámbor külsejű kiscserkészt faragni, amikor félelmetes a megjelenése és akárhogy is van, mi emberek buzik vagyunk és elsőre ítélünk. Vagy egy családban nem tudom megoldani a gyökerekbe ágyazott konfliktusokat, pont úgy ahogy a sajátoméban sem. Nem is tudom mit tettem, hogy védjem magam. Talán a szigetem lehet a megoldás. Hülye vagyok és szemét tudom – de nem érdekel, mert vannak dolgok amiket tényleg jobb, ha az ember leszar. Harminc év múlva tejesen mindegy lesz, hogy milyen vagyok... én leszek az a fasz, aki ott áll majd és ha jól csináltam egykoron, lesz erőm segíteni a zsarnokot. Vicces ez, de így van... Nem tehetsz másképpen, mert ez törvény.

A lényeg, hogy légy résen és ne nyiffanj ki addig.

Szóval a sziget adott, le is van ez fektetve parancsolatként ahogy kell. Ám, ahogy itt a parancsolatot nem tartja be az ember, úgy én sem foglalkozom az egésszel a szigetemen. Szóval mondjad tinó, te vagy én élem le a továbbiakban az életem... Köszönöm, akkor meg mi a faszt ugatsz bele. _pont_
Nem szeretek lemenni a földszintre... Ha a család itthon van, érthető – vicces mi! Ha nincs, a macska miatt. Legalább itthon tiszteletben tarthatnák, hogy mihez van kedvem.

"Unom már, hogy mindenki baszogat!" (Tcs)

When a Man Loves a Woman

Valami zenére vágytam, odakint zokog, egyedül vagyok, a család Baján. Nem volt mit tenni, Zorán Az élet dolgai lemezre esett a választás. Ha ismered tudod miről beszélek, ha nem, kár is olvasnod, úgysem érted... Ma beültem a Helvéciába egymagam, volt egy szabad órácskám. Kértem egy sört, majd a felénél, rájöttem, hogy jól esne egy dzsin. Majd találkoztam az egyetlen nővel aki megért úgy, ahogy kifejezem magam.
Szóval, ha hallottál már szépet, akkor az ez a lemez. Íme a szövege: URL. Olvasgasd egy kicsit, és is azt tettem évekig... És azt hiszem tenni is fogom a végig.
Szóval ültettem egy új fát a kertembe. És valami történt, mert úgy érzem gyökeret eresztett és kitépik tövestül. Igen talán ez a legjobb hasonlat. Nem is tudom, hogy hogy bírja a mellkasom.