az élet értelme

Ha létezik olyan, hogy szép és jó, és úgy azoknak vannak fokozataik is, akkor a legjobb vagy legszebb szó takarja azt, amit leginkább kedvünkre valóként élhetünk meg. A teljesség, a szabadság, és a frusztrációk, gátlások, korlátok nélküli lét egy varázslatos érzés. És amikor ezt egy olyan emberrel éled át, akit szeretsz, akkor elönti a szíved az elégedettség.

- Hosszú volt az út, igen. Fáradságos és viszontagságokkal teli. De megérkeztem és társat találtam, és nem kell tovább egyedül mennem...

A hétvége, ami az életem eddigi legcsodálatosabb hétvégéje, rengeteg szépséget és apró örömöt rejt magában. Ennyi jó, hogy történhet az emberrel, azt nem is gondoltam volna.
Egy csapásra minden, ami eddig keresztezte utunkat a helyére került. Nincs veszekedés és provokáció. Harc, az igazságomért. Egyensúly van, ami úgy érzem közös letéteményből való. A fundamentum, maga a szerelem. Kaptam valamit ettől a lánytól, amit mi bizalomnak nevezünk és amit egy párkapcsolatban szerelemmé formáltunk. És ez kellett, hogy felszálljon minden méreg, ami sebezte a közöttünk levő érzelem gyűrűt.

Rettegtem attól, hogy nem tudok valamit feldolgozni, és védelemből elutasítom – meggyűlölöm. Ahogy, visszafelé is éreztem ugyanezt. De ezzel a „nexussal” egy csapásra feloldódott minden kötés. Ami fontos nekem, az fontossá vált neki is. Ami neki fontos, az többé nem úszik bele az én általam fenntartottnak vélt szférába. Minden a maga helyére került. Hálás vagyok a mindennek, hogy ezt megkaphattam, megérinthettem és lehetőséget kapok, hogy továbbra is élhessek vele.
- Azon leszek...

zárva, talán holnap

Ez a nap, amire azt szokták mondani, hogy bárcsak fel sem ébredtem volna. Lényegében semmit sem csináltam. Csak tettem a dolgomat. Meló és az elkövetkezendő dolgok számbavétele. A suli ahogy most látom, teljesen úgy működik már mint az ország. Vagyis sehogy. Rövid helyzet ismertetés. Nem engedtek felvenni két tárgyat, ezért beiratkozáskor kihúzatták velem. Így tankönyvet sem kaptam és semmit. Ma az ETR-en látom, hogy a vizsgára kijelölt tárgyak között szerepelnek... akkor kérdem én, hogy van ez? Most én idegeskedjek agyhalott törvényhozók és azok kényszerű csatlósai helyett... /Köszönöm, ezért is ti vagytok a felelősek./

Na mindegy rábólintok és elfogadom ami van... vagyis majd lesz valahogy, amikor meg arra járok rákérdezek. De vagy működik valami, vagy nem. Addig nekem miért kell találkozni bármivel is amíg az nem biztosítja azokat a dolgokat amire hivatott. Vagy szokjunk hozzá, mi diákok, hogy a dolgok általában nem működnek és ha mi is tenni tudókká válunk, akkor mi is félkész silányságra mondjuk rá, hogy készen vagyok! Nem értem én ezt...

Jönnek a sötétedések, és a hideg fázós reggelek. Ahogy tavaly rettegtem a téltől, hogy milyen lesz – egyáltalán túlélem-e, most ugyanazt érzem, csak másképpen. Tegnap a próbateremből kifelé láttam, hogy 8 órakor sötét volt... És végül is tavaly télen is jól éreztem magam. Bízom benne, hogy ez is csak egy vak lárma. Hajnalban ballagás az oskolába, na meg a tömeg és a rohanás. Asszem kell zene az arcomra, ha pénzhez jutok veszek olyat is – bár nem terveztem, de már egy ideje gondolkodom, hogy egy csomó ingertől megszabadítana.

Rettentő féregnek érzem magam a mai nap... képtelen vagyok túllépni magamon.
Bocs, most zárva vagyok...

talán ilyen vagyok

Lefeküdtem aludni, azt újra itt találtam magam... Ni csak, netán nem tudsz aludni Dani... hehe
Ma nem láttam éjszakai buszt, sőt semmilyen buszt sem. Egészen furcsa már. Bár az igazat megvallva herótom van az éjszakaitól. A múltkor a 931-es maradt ki jól, szóval a blahán dekkolhattam egy órát. És ami a legdurvább, hogy mostanában tök józanul keveredem az éjszakaihoz. Na és itt a kontraszt, az éjszakában mindenki részeg. Csak most vettem észre mennyire meghatározó az életünkben a szesz. Egyszerűen, aki éjszaka mozog az be van baszva. És a kivétel, mert van, az csak a szabályt erősíti. Durva dolgok ezek.

Épp az imént sikerült kiélesítenem éleztem első Virtuálisan futó oprendszerét. Izgalmas, az Ubuntumon csücsül egy ikszpé. Az igazat megvallva, a hangteljesítményére vagyok kíváncsi. Ha klafán pörög, akkor nekiiramodom a házi stúdiózásnak. Párhuzamosan a zenetanulással, az lesz aztán csak a finomság.

A minap láttam egy filmet – ilyen felvonulási téri vetítés egy multi jóvoltából.
Minden végzet nehéz
Nekem tetszett, és tökéletesen papírforma szerint alakultak benne a szálak. Néhol annyira, hogy a magam életére is ráismertem benne. hehe vicces dolog viszont látni azt ami egykor nagyon fájt és így utólag meg sem érted, hogy mi őrjített meg benne ennyire.

Na Drága Barátom igazad volt, azok a fellegek odébbállósak. Semmi sem konkretizálható, és stabil. Egyszer így máskor úgy... ennyi a történet. sok minden történt mostanában, úgy is mondhatnám pörögnek az események. Ugyanakkor valójában a fináléhoz értem. Várakozás van, mert még nincs vége a nyárnak, de a suli meg hamarosan kezdődik. Tehát inkább várom azt mint búcsúztatom a nyarat. Sosem volt a kedvenc időszakom a nyár. Akármennyire is próbáltam megtölteni tartalommal, mindig úgy éreztem, hogy a lemondások sorozata. Biztos, a mércémmel van a baj. De nincs panasz, mert idén azért voltak életszerű élményeim.

A tél a melankóliáé a nyár a lemondásé... majd idővel elválik, hogy mit kezdjek egyikkel másikkal. Bár a szépség mindegyikben ott rejlik és azt mindig meg tudtam találni. Teljesen a várakozás kisded izgalma éledt fel bennem. Ez furcsa érzés.

Tisztelet Faludy Gyuri bácsinak...

Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég -
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemt,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor a képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
és mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz,
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó -
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, s gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld, s megegyed -
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam neked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?

Hogyan nyújtsak néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

/Toronto, 1980/

Szállj!

Megint jeletkezem már öt óra is elmúlt. Úgy látszik „a hajnal feszült, a takaróm égben nézem a hajló fényt sikolt és zuhan át” - ez Nulladik Változat volt. Szóval igen jobb paszban vagyok mint tegnap. Mindez, talán a napos időnek köszönhető, vagy valami olyan dologhoz amihez halványlila gőzöm sincs – pl. a csillagjáráshoz. Kedvesem nem szívesen fogadja el, ha kiábrándulok az életből – igaza van, én sem tennék másként a helybében, ahogy nem is teszek, ha hasonló helyzetbe kerül. De most mint a jó szinusz gőrbe állíthatom, tök jól érzem magam. Ne ess kétségbe – még nem őrültem meg. Tudom mit írtam tegnap... De az, hogy tegnap kiírtam magamból, nagy terhet vett le a bállamról. Meg sokamindent kiírtam msnen is dzsiádzsónak. Szóval ma tiszta szívvel (tudattal) indítottam a napom – kébé nem számít semmi, csak az, hogy tudom én mit szeretnék. Illetve a mai nap nyámmogtam társaságom közreműködésével és íme megszületett a gyermek. Egy ölelés, egy csók és egy pillantás, amiből mindent megtudtam és amire már régóta vágytam. Annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy egyszer lent egyszer fent.
Na elköszönök, mert leragad a szemem. Jó éjszakát kicsim – látod ezt szoktam mondani. Tényleg tudtad, hogy már több int egy éve minden lefekvékor jó éjszakát szoktam kívánni? Barátoknak, családnak, mindig másnak. Julius óta viszont egyvalkinek és ennek nagyon örülök. Szóval örülj velem!

HelpDesk

Vannak olyan emberek akik a Drága Barátom megszólítással kommentálnak és nincs tudomásom róla, hogy kik lehetnek Ők. Meg sem tudom nekik köszönni.

Tipp!

Ha az Other opció alatt írsz hozzászólást, akkor meg tudod adni a nevedet.
Ja és ha aláírod a hozzászólást az is megoldás lehet.

Köszönöm!

bocs

Három óra van... mindenki halott. A partnerlisa msnen teljesen üres. Spem jött dögivel, meg munka ezt kifujt. Érdemes volt ezt a napot is megélni. Na jó nem! Kicsi letargia tört rám és hirtelen arra gondoltam, hogy lehet halnom kéne egy kicsit. Nincs momentán rossz kedvem, mert miért is lenne... Csak elfogott az érzés, hogy ha alszom, csak konzerválom a dolgokat. Lehetőséget biztosítok egy újjabb napnak, ami olyan mint a többi. Megfelelés, rohanás, külsőségek meg a sok szar amitől herótom van. Az vagyok ami és úgy ahogy. És Én vagyok az a srác aki nem fog ezzel sohasem megbarátkozni. Mindig baszni fog odabent az érzés, és sosem leszek képes más lenni. Nem én leszek az akibe beleszeretnek a lányok és nem én leszek az aki elégedett lesz önmagával. Ami vagyok, azt vállalom. Én leszek az aki kibaszott aranyos lesz és szeretni fog, mert ilyen vagyok. Mindenkit és nem válogatok. Annyi minden van amit még meg kéne tennem, de ma rájöttem, hogy nem az én pájám ez... Átadom valami rátermettebb arcnak a staféta botot, ott a bátyám, vagy akárki. Amit én még nem értem el, azt majd ő úgyis megvalósítja. Végül is, ami még hátra van az már csak átörökítés. Nevettem, sírtam – azt jó lenne most is, ugye kistesó – szerettem, szerelmes is voltam, zenéltem, írtam, tanúltam, fűztem, meg még miló egy fasza dolgot csináltam. Mit várhatok még az élettől... Ha tudod, szólj! Komolyan jelen pillanatban nem tudom, mi lehet még amiért érdemes lefeküdni, és aztán felkelni és újrakezdeni.

Amit elterveztem... Könyveket vásárolok (gitáros könyveket, zeneelmélet könyvet, meg a Wass Albert Hagyatékát). Meg veszek routert, hogy legyen Ricsibácsinak nete, hogy tudjon jól csajozni.
Ja meg fasza halk tápot, hogy meghittebb legyen az együttlét a számítógépemmel. Ja és mikrofont - ha már álványom van – hogy énekelhessek szabadon, hátha valami jó kisül belőle. Na és egy elektroaquisztikus gityó, hogy legyen min megtanulni végre gitározni.
Ez persze egy hosszú távú történet, nagyjából sorba írtam le, hogy miként tudom ezeket megszerezni.

Na, de tessék az emberi elme... találtam értelmet a dolgaimnak...

Ahogy hazajöttem az étkezőasztalon egy üres tányér fogadott és ez minden este így van... összeszorul a szívem. Úgy ennék már egyszer a családommal. Jaj pedig szoktam, de ez annyira megrázó, hogy mint egy hontalan sehonnai éhezem és az éjszakaira virrasztok. Közben, étellel és szállással várnak idehaza. Furcsa dolgok ezek.

És tudd jó passzban vagyok. Hallod Dani ott a távolban, nevess magadon. Van munkám, amiből azér pénzt is látok olykor. Van hol tanulnom, látjátok többre vittem mint gondoltátok. Van szerelmem, ez ami kifürkészhetetlen számomra. És hát ami a legfontosabb, van családom és vannak barátaim.

Ja és ne feledkezzünk meg tanítonk és mesterünkről sem... van Dr. Genya, aki szívébe zárta kicsiént. Ja és rok rok a nevem.

hangulatok

Az imént jutottam el 20yról csápgézára, pontosabban a Pridigy galériára. Az, hogy szarok a képek, mit sem számít már. Az annál inkább, hogy nem tudtam ott lenni. Vigasztal, hogy talán csalódtam volna bennük. Na vége! Kezdem kipihenni magam, kezdem látni mi fontos, érzem, ha hibázom és érzem, hogy tudok rajta változtatni. Igen hölgyeim és uraim, kijelenthetem – már nem sodródom. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki mellettem állt és áll, tudom nem könnyű az ilyet átélni, megélni és túl élni. De mint minden, ez is csak egy hangulat – ugye kicsim...

Tanulnom kell, még rengeteget. Mondjuk úgy, hogy elszoktam a társas élettől. Olyan dolgaim vannak, amiket magam sem tudtam, hogy vannak – illetve eddig nem voltak. Szóval bele kell rázódni. Én így védekezem. Pikkelyek helyett bunkó vagyok. Bár azonnal észreveszem, hogy pont nem jó, amit csináltam. Legutóbb egy kopasz fickót aláztam le – buzi vagy ha elviszed – beszólással. Milyen fasz vagyok... Pedig csak szólt, hogy ne hagyjuk az asztalon a telefonunkat, mert eltűnhet. Na de íme, ettől ember az ember – a következő feladat adott.
- Higgadj le Dani!

Köszönöm, hogy ezt így kapom.
Minden múlt és könnycsepp az orromon.
Minden nap egy ajándék szerelmem.
Ismét köszönöm, minden életem.

Előkerülnek emberek a múltból, barátok, jó barátok és megveregetik a vállamat, miközben így szólnak – Helyes Dani, jól választottál... És ebben a pillanatban annyi érzés és hangulat árad meg bennem és szóródik szét a térben, hogy öröm táncot jár a szellemem.
- Kezdek rájönni, mit jelent az az egy valami, ami az élet értelme... vicces mert nincs megoldás, csak egy hangulat.

HANGULATOK
ifj. gróf Bethlen Balázsnénak

Halljátok-e? a kékes hegygerincen
felharsant már az őszi hallali.
Ugye, nem tudtok most csapongó szívvel
rügy-pattanó Napkeltét vallani?

Pedig a sárga lomb: az is virág,
és a halálban lappang már az élet,
mely összeomló múlt-romokból éled.

Higyjétek el: csak hangulat az élet.

Higyjétek el: a nyári arculat,
s az őszi fák borongó arculatja,
csak hangulat, és újabb hangulat.

S higyjétek el nekem,
hogy a halálban nincsen veszteség,
hogy a halál csak újabb fordulat:

mert minden hangulat egy élet,
és minden élet csak egy hangulat.

Wass Albert

Te is genya vagy?

Peregnek a napok és zajlanak az események. A szinusz görbém már látom, hogy soha a büdös életben nem lesz egyenes, de jó ha ehhez hozzászokom, mert jobb az, ha kevesebbet várok, úgy minden mosoly egy ajándék. Eszem kedvesem sütötte ételt, iszom a reggeli teám, és azt kérdezem magamtól, hogy miért olyan piszok nehéz! Miért nem lehetnek a dolgok pusztán szépek, jók, rosszak vagy akármi. Bár az biztos, hogy ha az ember rendszeresen iszik, akkor másnap nincsenek ilyen kételyei – Szomorúság költözik a szívébe és boldogság, amikor végre újra ihat. Mondjuk úgy, a váratlan lelkiállapotokat ki lehet egész jól küszöbölni.

Harc az élet komám!

Vannak olyan dolgok, amit pusztán őszinteséggel, figyelmességgel, áldozatkészséggel nem lehet megoldani - sajnos. Nem tudok valakiből jámbor külsejű kiscserkészt faragni, amikor félelmetes a megjelenése és akárhogy is van, mi emberek buzik vagyunk és elsőre ítélünk. Vagy egy családban nem tudom megoldani a gyökerekbe ágyazott konfliktusokat, pont úgy ahogy a sajátoméban sem. Nem is tudom mit tettem, hogy védjem magam. Talán a szigetem lehet a megoldás. Hülye vagyok és szemét tudom – de nem érdekel, mert vannak dolgok amiket tényleg jobb, ha az ember leszar. Harminc év múlva tejesen mindegy lesz, hogy milyen vagyok... én leszek az a fasz, aki ott áll majd és ha jól csináltam egykoron, lesz erőm segíteni a zsarnokot. Vicces ez, de így van... Nem tehetsz másképpen, mert ez törvény.

A lényeg, hogy légy résen és ne nyiffanj ki addig.

Szóval a sziget adott, le is van ez fektetve parancsolatként ahogy kell. Ám, ahogy itt a parancsolatot nem tartja be az ember, úgy én sem foglalkozom az egésszel a szigetemen. Szóval mondjad tinó, te vagy én élem le a továbbiakban az életem... Köszönöm, akkor meg mi a faszt ugatsz bele. _pont_
Nem szeretek lemenni a földszintre... Ha a család itthon van, érthető – vicces mi! Ha nincs, a macska miatt. Legalább itthon tiszteletben tarthatnák, hogy mihez van kedvem.

"Unom már, hogy mindenki baszogat!" (Tcs)

When a Man Loves a Woman

Valami zenére vágytam, odakint zokog, egyedül vagyok, a család Baján. Nem volt mit tenni, Zorán Az élet dolgai lemezre esett a választás. Ha ismered tudod miről beszélek, ha nem, kár is olvasnod, úgysem érted... Ma beültem a Helvéciába egymagam, volt egy szabad órácskám. Kértem egy sört, majd a felénél, rájöttem, hogy jól esne egy dzsin. Majd találkoztam az egyetlen nővel aki megért úgy, ahogy kifejezem magam.
Szóval, ha hallottál már szépet, akkor az ez a lemez. Íme a szövege: URL. Olvasgasd egy kicsit, és is azt tettem évekig... És azt hiszem tenni is fogom a végig.
Szóval ültettem egy új fát a kertembe. És valami történt, mert úgy érzem gyökeret eresztett és kitépik tövestül. Igen talán ez a legjobb hasonlat. Nem is tudom, hogy hogy bírja a mellkasom.

magamnak

A messzeségben

Egy csók szült te özvegy hiány
Lábad előtt hever az élet.
Lángra gyúlt szemedben a tűz
Hamu, zápor, múltbéli képek.

Lassú órák hömpölyögnek egyenest
Az út végtelen sötétbe rohanó,
Csillogó üres vágyak.
- Minden lángoló szerelem.

Itt szűnök én is szótlanul
Színültig a teremtés minden kéjével.
Át magamon, a gondolatom
Új életet képzel.

Formálom a vágyat, hátha
Ritka pillanatok tengere fakad
Egy érből, amit a szíved táplál
És elsöpör minden falt.

Romból, hogy teremtsen.
Épít, hogy védjen.
Egymagában - Ő a minden!
És Őt, én festem éppen.

2006.07.31
Lohn Dániel

gondoltad volna

A mai nap a jól megszokott melankólia lett úrrá rajtam, tisztelet a nagyoknak be is tettem a Funeral Albumot. Természetesen hátulról kezdtem hallgatni End Of The Road. Miközben hallgattam az jutott eszembe, hogy hiába minden, nem menekülhetünk a sorsunk elől, vagy az elöl, amire hivatottak vagyunk. Biztos ezt az a Cobain fiú is tudta. Szóval egy puffanás, majd egy koppanás. Száll a füst és kúszik a padlón valami ragadós piros színű anyag, amit csak egyszerűen vérnek hívunk... Pedig mennyi mindent tulajdonítunk neki. Az utolsó hatás ami ér nem más mint egy emberi készülék torkolati energiája és maga a töltény. Romantikus nem!

Tele vagyok vicces történetekkel, amik valójában nem is olyan viccesek, az emberi butaságról és szánalmasságról szólnak és arról, hogy mennyire jól érezzük magunkat a 'tudásunk' által kitalált mintákba belepréselve. Én kék vagyok, én úgy viselkedem mint a kékek. Te zöld vagy, akkor te biztosan úgy viselkedsz, mint a zöldek. És akkor megjelennek a színtelenek, akik borítják az egészet, majd jönnek okos minden színűek és megdöntik a színtelenek birodalmát és azt mondják - ti a színtelenek vagytok. Bekategorizálják, hogy milyenek is a színtelenek és ennyi. Vicces lehet a sors is pont így íródik odafönt.

Mindenki mindenféle! Én speciel tudom magamról, hogy se ilyen nem vagyok se olyan. Se szép se csúnya – vagy ugyanannyira szép mint csúnya. Se vicces, se mogorva fasz – vagy mindkettő egyszerre. És ezt sorolhatnám a végtelenségig. Szóval kár a gőzért, új lehetőség nincs.
Ez vagyok én és kész.

ez a sziget a tiéd is

Azóta sem került hozzám a program, szóval az Erdélyi beszámoló várat magára. De akár hiszed akár nem az élet zajlik és az események pörögnek szüntelen. Állítólag amióta hazajöttem sülve főve együtt vagyok vele. Pedig ez nézőpont kérdése. De azér ez igaz...
A tegnapi napon elkelt az unokanővérem... furcsa érzés lett úrrá rajtam, de jó. Állítólag gyerekkoromban mondtam neki, hogy elveszem feleségül. Hehe szegény biztos jól megrémülhetett! Szóval rokonom lagziában még nem is voltam. Meg hát a család is terebélyesedett egy személlyel.

Ezúton kívánok nektek sok boldogságot és békés életet!

Tegnap este táncoltam először kicsimmel. Persze nem volt túl lelkes, de meg kell mondjam, nem volt semmi baj. Ügyes voltál kicsim és a legszebb is – persze a menyasszony után.

Csókoltál már úgy, hogy a könnyed kicsordult közben?

meg kéne kóstolni

Ha valamiről nem tudod, hogy miért fantasztikus, akkor az az Eric Clapton koncert volt. Gondoltam hagyom ülepedni egy kicsit, de mára sem tudom leírni azt a teljességet, amit ott átéltem. Be is teszem a rígatós nótát – Old Love és átgondolom még egyszer.
A koncert másnapján irány Erdély rázva és nem keverve. Vonattal a többiek után, mert ugye ezt a Clapton fiút látni kellett.

Annyi minden kavarog bennem, hogy azt sem tudom mivel kezdjem. Mindent le szeretnék írni, ezért nem kapkodom. Van egy emléklap amiből kileshetem, hogy melyik nap merre jártunk és ahhoz köthetem a privát kalandokat. Íme a koncepció! Ám az emléklap még nincs nálam, szóval napok kérdése ez is...

Visszarobbantam a hétköznapokba, itt a Városban. Ugyan nem nagyon mozdultam, még ki itthonról, nem is kívánom. De érzem, hogy képtelenség a székely tempóval létezni ebben a világban. Mindenki pörög. Mindenért küzdeni kell. Harc, harc hátán és a győztes észre sem veszi, hogy nyert. Mi értelme van mindennek így!

fesd a falra

Tegnap kedvesemnél jártam, szakit játszottam. Azt játszottam, hogy értek a számítógépéhez. Végül is amit kellett azt meg is csináltam. Fontos az első benyomás, szép ruhát vettem, ilyen ifjú munkába járó köntösbe bujtattam magamat. Mint aki tudja mit akar és hogy merre tart. Végül is tudtam... Két ember szimpátiáját megnyerni és ezzel mindannyiunk életét megkönnyíteni. Ugye mennyire nem egyszerű az élet... Hogyha az embernek fia sörözik kedvese édesapjával, az anyukája pedig meginvitálja vacsorára, ott már nagy baj nem lehet. De! Minthogy szaki minőségben jártam ott, így nem volt benne az osztásban, hogy több vagyok mint barát. Vajon, akkor is így alakult volna?

túláradószimpátia

A ma estét kedvesemmel töltöttem a Margit szigeten. Azt mondta, hogy azt vette észre, hogy nálam minden valamilyen úton módon ivással zárul és, hogy szeretné, ha tudnák önmagukban a dolgoknak örülni. Mert bármi is történik, legvégül minden egy üveg itallal ér véget. Mondanom sem kell, volt a táskámban pár üveg sör. Ha már ilyen élesen felhívta erre figyelmemet gondoltam elgondolkodom a dolgon, mit is kezdhetnék ezzel. A kérdésemre, hogy akkor Ő alkoholistának tart, kategorikus nemmel felelt. Ez azér jól esett, de hozzá tette, hogy nem szeretné, ha úgy végezném.

A mai napon örömmel konstatáltam, hogy lejött az Eric Clapton Unplugged DVD. Belelestem gyorsan és leesett az állam. Van még mit tanulni...

Amúgy híveim kövessetek és számoljuk már föl a szánalmasok klubját egyszer és mindenkorra. Nem érzem magam szánalmasnak. Egy gyönyörű lány szeretete a bizonyíték. Mit is mondhatnék...
A legnagyobbik kicsiént idézem, miszerint „látom neked kezd bejönni az élet”! Köszönöm!

koccints velem

Minden mindennel összefügg, az életünk egy durva nagy körjátszma. Mert hát a balatoni fellépés nem szólhat pusztán a zenéről az ivásról és a barátokról. Kapcsolatok élednek és vesznek el. Minden pulzál. Nem ismertem meg egy oroszlánt. Pankynak tök hálás vagyok. Egyrészt mert megbocsájtott, és mert lejött megnézni minket – a hab a tortán, hogy nem jött egyedül. Jó hát de ezt nem kötöm az orrodra. A napok elrohannak, teendő temérdek volna. Ez egy ilyen kusza nyár. A meló csak döcög, nem lehet azt mondani, hogy tudok rá alapozni, pedig, ha szeretnék valamit kezdeni magammal, akkor csak úgy működhet. Szerinted is szép név a Krisztina! Jó az egyes rokonaim véleményét már ismerem. Jaj tényleg kaptál már valaha sündisznó puszit! Hihi én eddig sosem, de tök jó. Azt hittem nem tartogat számomra új dolgokat az Élet – na jó ezt nagyképűen mondtam, és valójában viccből is – de ez meglepett, mert hát tök klafa. Ha így folytatom, még a végén eljutok arra szintre, hogy nem iszom. Húha, még a végén ember is lehet belőlem. Lol kell ez ma már mindenkinek. Ha minden kerek hétvégén Adriankoooot meglátogatja a díszes társaság. Bízom benne egy újabb nap, amit együtt tudunk tölteni. …elgondolkodtam a mostani életemen és azt kell, hogy mondjam, hogy jól érzem magam a bőrömben. A legnagyobb kicsién naplójában olvastam, hogy ő boldog. Hát azt mondom én is, hogy úgy érzem beérett az egy év kárhozat, és jelentem túléltem. És erősebbé tett. Egyszóval – Győztem! Hála mindennek, ami az elmúlt másfél évben szembejött. Ha ki akarsz szabadulni, ajánlom, hogy veszítsd el magad. Az az első lépcső. És, ha vannak barátaid és nem vagy tök hülye még az is lehet, hogy túléled. Fordulj a nap felé és hunyoríts. Emeld fel a kezed, mintha nyújtóznál és integess a napnak. Ahogy az újaid között átcsurognak a napfényfoszlányok megérted miért írtam ezt most le.

rugosmacska

Na újra itthon, végre. Várj zene. Hihi Lukács most örülne – Lemmy zúz. Végre zene – el se hiszed, de az utóbbi időben tényleg nem volt alkalmam hátradőlni és igazi dögös rokenrolt hallgatni. Na egy igen mozgalmas hét áll mögöttem. Megjártuk a Balatont és még fürödtem is benne. Bár a zenekar még nem nyugtázta, de nagyobb gebasz nélkül sikerült megoldanom az egy gitáros szerepet. Azt lehet csak én gondolom így... mindegy rok rok a nevem. Ja a jövőhét sem lesz sétagalopp, de élünk és ez a lényeg. Eric Clapton bácsi már alig várja, hogy játszhasson nekem. Másnap meg irány Erdély, hogy valami szépet is lássak.

Igen - Igen - Igen – Igen – Nem - Nem – Soha

(Szasza, Copy, Én)

végre 2 ø

nyú dzsenerésön

Na rászántam magam. Újrahúzom a gépem. Archiválás azt újra particionálás. A Dapper Drake dist-upgrade eleg jól beszivatott. De megéri átallni, szóval úgy telepítem, már töltöttem cédét és bizakodom benne, hogy magában a rendszerben nincsenek logikai hibák. Amint időm lesz rá kiderül. Ha arra adod fejed, hogy letöltöd, tudd, hogy nem olyan egyszerű megtalálni. A varázsszó - Alternate install CD. (töltsd le innen)

Az apróságok, ami miatt nem fogadhatom el a 'linux nem felhasználóbarát' kijelentéseket:

EasyUbuntu – Amivel könnyedén multimédiássá teheted számítógépedet. Anélkül, hogy egy programnál többet elindítanál. Abban nem vagyok biztos, de előfordulhat, hogy még a gépedet sem kell újraindítani.

IEs 4 Linux - Attól tartok a winetools ideje lejárt, ha IE böngészőt akarok telepíteni. Több verzióból választhatok, és magyar nyelvű teljes támogatottságú böngészőt kapok, mire végigfut a script, és még az is magyarul szól hozzám. Én az mondom, ez a felhasználóbarátiság.

jamman

Izé ja hát SkaLand! A színpad jól szólt. Az hogy nem hallottam magamat rendesen csupán egy kábelnek volt köszönhető. De amíg konkrétan nem jön oda valaki, hogy a faszér játszom mást mint a többiek, addig nem aggódom emiatt. Mondjuk azt, hogy családias volt. Hazajöttem és meglepődve tapasztaltam, hogy mintha elutaztam volna. Itthon a megszokott fasza idő, ott meg kiszámíthatatlan durvulás. Íme egy csepp Babilon. Összességében szociális fejlődésem harmonizálása végett kötelezően fel volt írva ez a pár nap nekem. Kell az néha, hogy ha pár napra is elvesszen az ember. Meg hát az is tök jó, ha szeretik.

Ami még hátra van! A hét viszontagságai, kimerülnek egy vizsgában és egy fellépésben. Ahogy kopibébi mondaná Tisztelet. Ja, de a zenét kikapcsolhatnátok már.

Amúgy visszatérve az előző posztok egyikére. Igen lehet, hogy nem leszek egytucat. Illetve valamelyest igen, de mellette adok is valamit, ami később sokat számít. És sérülést nem kívánok okozni. Majd meglátjuk, hogy az elkerülhető e. Ha rajtam múlik, márpedig sok minden – akkor nyugi, nem én leszek az aki miatt faszom pszichés bajaid lesznek.

Íme a mottó:

Tudatosan élj, de ragadd meg a napot.